Következő napra valamennyivel rosszabb időt mondott, ezért úgy döntöttünk, hogy a közeli túraútvonalak közül fogunk kipróbálni néhányat. Úgy alakult, hogy még azon a napon végeztünk is az összessel, ugyanis egy bizonyos idő után – nyilván, amikor elkezdtek érdekesek lenni – mind le volt zárva az esőzések miatt. Természetesen.🤣
Ettől függetlenül sikerült megnéznünk egy nagy vízesést, ahol némi turizmussal is találkoztunk, majd visszafelé egy eperfarmon át vezetett az utunk, ahol mindenféle eperből készült sütiket, olajokat, krémeket, lekvárokat lehetett venni – európai áron.🍓
Elkeveredtünk a helyi arborétumba is, ahol sok gyönyörű növényt láttunk, ami meglepő volt, hogy nem kellett belépőt fizetni. Ezen a részen egyébként nem sok kínaival találkoztunk, főleg muszlim malájok és hindik lakták. Amin még meglepődtem, hogy a hoteleket főleg indiaiak üzemeltették és tartották karban, ehhez képest viszont meglepően tiszták voltak. Nem európai tiszták, de tiszták.😅
Három éjszaka után új szállást kerestünk, mivel bőven volt még időnk, úgy határoztunk, maradunk még két napot a hegyekben, de elköltözünk a barlangunkból, újra természetes fényre vágytunk, vagy ha abban nem is lesz részünk, legalább kevesebbet kelljen érte fizetnünk. Találtunk nem messze egy másik helyet, ahol jóval kevesebb, 7€ volt egy éjszaka egy elvileg szintén ablak nélküli szobában (valahogy úgy tűnt, a környéken 30€ alatt nem jár ablak).🪟
Viszont elsétáltunk személyesen, hogy megtudjuk, mi a legkorábbi időpont, amikor mehetünk, és a recepciós hihetetlenül kedvesen belement, hogy mégis ablakos szobát kapjunk, ugyanazon az áron. Ráadásul már az épület is jóval világosabb volt, így tehát szimpatikusabb is, úgy már nagyon vártuk a cserét.👏
Másnap szerintem
rekord sebességgel raktuk össze a táskáinkat és cseréltünk szállást. Közben a
buszjegyeinket is megvettük vissza, KL-ba, mert bár tervünk még nem volt a
továbbiakra, de azt tudtuk, bármit is csinálunk, az KL érintésével fog megtörténni.🥰
A cameroni utolsó két napunk kellemes semmittevésben telt, valószínűleg az úgy 110 nappal korábbi indulásunk óta az első olyan napok voltak, amiket szó szerint a négy fal között töltöttünk. Csak a boltba ugrottunk ki és Sergiot vittük el birkanyírásra, mert Bangkok óta én vágtam a haját és már nagyon sajnáltam érte.😂
Egyébként nagy erőkkel voltunk az exponenciálisan növekvő teakészletünk megcsappantásán. Szerettünk volna még néhány helyet megnézni, többek között a Boh nevű tea ültetvényét. Vettünk belőle egy kis csomaggal és bár nem életem teája, de úgy voltunk vele, adunk neki egy esélyt, hátha.☺️
Azt az információt találtunk az interneten, hogy a helyi busz elvisz az ültetvényre, ami 10 km-re északra feküdt Tana Rata-tól, de bárkit is kérdeztünk, azt mondta, vagy taxi, vagy szervezett út. Nem tudom, mivel szivatják az embereket azon a szervezett úton, de úgy 20€-ért adták. Annyit azért nem akartunk kifizetni egy olyan útért, amin már igazából voltunk. Gondoltunk arra is, hogy majd stoppal elmegyünk, de az utolsó napokban tényleg megállás nélkül esett és úgy annyira nem poén az utcán lenni.💧
Ideje volt hát
továbbállni. Megérdeklődtük a buszmegállóban is KL-ba a buszjegy árát, de
ugyanannyiért adták, mint online, plusz nem lehetett kártyával fizetni, váltani
meg csak akkor akartunk pénzt, ha tényleg muszáj volt, főleg vidéken, ahol
élből rosszabbul váltanak és a Revolut még mindig verhetetlen ezen a téren. Így
megvettük online a jegyeket, ahol még az ülést is kiválaszthattuk magunknak.🙈
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése