Hiába mondtuk, hogy nagyon szívesen kisétálunk, ha megengedik, megerősítették, hogy az tilos. Mentünk hát a főncihez, mondja meg ő, mit kell tenni. A góré két másikkal kezdett el tanácskozni, mi a megoldás, még méterekről is látszott a tanácstalanság az arcukon. Szerintem életük rejtvényét adtuk fel nekik.🤣
Majd emberünk előállt a farbával: menjünk oda a kint várakozó emberkékhez és kezdjük el sorra kérdezgetni őket, hátha valaki hajlandó nekünk pénzt váltani. WTF?! Vörösödő fejünket látva valószínűleg levette a „ezt te sem gondolod komolyan” gondolatunkat és módosított, az alkalmazottai keressenek nekünk egy buszsofőrt, aki hajlandó maláj pénzt elfogadni.😅
Csórikáim szaladtak busztól buszig, nagyon szerettek volna segíteni nekünk, szerintem még sose volt ilyen izgalomban részük. Az egyik többször is visszajött, hogy nem, még mindig nem, de végül – figyelem – talált nekünk egyet, aki hajlandó volt minket INGYEN elvinni a végállomásig, ami csupán néhány metrómegállóra van a központtól.🤗
Ekkor már úgy reggel 6 volt, épp kelt fel a nap, de egyébként még sötét volt. Szingapúrban a tömegközlekedésen még mindig kötelező a maszk viselete, egyéb helyeken opcionális. A metróállomáson, ahol a busz kitett minket próbáltunk jegyeket venni, de nem igazán jöttünk rá a nyitjára, ezért mentünk egyenesen a pénztárhoz, ahol a pasi közölte, hogy bocs, de ma reggel valamiért nem működik a számítógép, így nem tudunk jegyeket venni, de beenged minket ingyen, csak majd szóljunk a másik oldalon, hogy engedjenek ki.😆
A belvárosban szálltunk le, majdnem a parton és hatalmasat sétáltunk. Először Szingapúr jelképéhez mentünk, ami egy haltestű, oroszlánfejű szobor. Szingapúr az egyetlen ország Ázsiában, ahol teljes nyugalommal iható a csapvíz, mert a tengerből nyert vizet alakítják át ivóvízzé és azzal látják el az egész országot, melynek úgy 5,5 millió lakosa van, akiknek a harmada bevándorló.🇸🇬
A kikötőből átsétáltunk a Fort Canning parkba, ahol szerettem volna egy képet lőni egy helyről, amit az Instagramon láttam. Maga a park is megér egy misét egyébként, már kora reggel tele volt sportolókkal. Alapvetően ledöbbentem azon, milyen sportosak a helyiek. Mivel később elviselhetetlen a hőség, már kora reggel kint vannak az utcákon és futnak.🏃🏽♂️
Miután majd’ egy órát vártunk, hogy megcsinálhassuk a képünket, mert már akkor, kora reggel is nevetséges sor állt ahhoz képest, hogy nem is egy nagy valamiről volt szó.😅
Onnan visszasétáltunk a kikötőhöz, azon belül is a Garden by the Bayhez, ahol megnéztük az ikonikus „gombákat”. Tippem sincs, mire akarnak egyébként hasonlítani, nekem gombák. Eredetileg arra voltak hivatottak, hogy az esővizet fogják fel, de ma inkább egy turisztikai látványosság, szinte vidámparkot rittyentettek belőle.🍄
Ezután elkezdtünk befelé sétálni, a belvárosban megnéztünk néhány kínai templomot, köztük azt is, ahol elvileg Buddha egyik fogát őrzik. Keresztülsétáltunk a kínai negyeden, hála az égnek, hogy nem volt nálunk pénz, mert az egész világot fel tudtam volna vásárolni.🧧
Keresztülsétáltunk az egész városon, egészen Sergio barátjának a lakásáig, ami így utólag annyira nem tűnik jó ötletnek, mert az út hosszú volt és nagyon megizzadtunk, majd az utolsó 1km-en szarrá áztunk.🌧️
Sergio barátja egy hatalmas komplexumban lakik, és amikor meghallotta, hogy megőrülök mindenért, ami kínai, rögtön tudta, hogy menjünk enni. Egy kínai étteremben ettünk mindenfélét, a nagy részéről fogalmam se volt, micsoda, de egy biztos, életem kacsáját ettem.🤤
Vacsi után kirakott minket a központban, hogy megnézhessük a szökőkútshow-t, mielőtt kisétálunk a buszunkhoz. Séta közben sikerült a bulinegyedet és az arab negyedet is felfedezni.🪩
A busz irodájában elpanaszkodtuk, hogy elhagytak minket a határon, ennek újbóli megtörténését elkerülendő pedig felajánlották nekünk, hogy átváltják a jegyünket az eggyel korábbi járatra, így ha megint gond adódna, felszállhatunk a következő és egyben utolsó buszra.🤣
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése