23/02/23

31.-36. nap 🇲🇾 KUALA LUMPUR

Az utolsó hetet Malajziában nem erőltettük, volt még néhány hely, ahova szerettünk volna elmenni, ezt meg is tettük, de alapvetően egy kényelmes (lusta) napi rutint vettünk fel, későn távoztunk, korán érkeztünk.😎

A hetet alapvetően a Kuala Lumpurtól és Malajziától való búcsúzkodással töltöttük. Hihetetlen, mennyire otthon éreztem magam, bármerre mentünk. Személy szerint nehéz szívvel hagytam el az országot, de hiszem, hogy még visszatérek és többet is megismerhetek belőle.🥰

Lehet, hogy az is közrejátszott abban, ahogy érzek, hogy ez volt az az ország, ahova abszolút tervek és elvárások nélkül érkeztem. Alapvetően megvan a véleményem a muzulmán vallásról, amit természetesen akceptálok, viszont attól még kicsit fenntartásokkal indultam neki az országnak, de szerencsére a modernizmus és a kínai hatás igencsak pozitív irányba billentette a mérleget.😊

Az utolsó napjainkban szívünk egy részével már a következő országban, Indiában jártunk, ahol ezúttal barátnőm is készült meglátogatni minket 10 nap erejéig. Ezért már el is kezdtük körültekintően megtervezni és megszervezni, Sergio a szállásokat, én pedig a vonatjegyeket, mert az, hogy ezúttal hárman leszünk, kicsit bonyolít a helyzeten. Úgy meg pláne, hogy ez lesz Reni barátnőm első útja Ázsiába. Egy picikét ráfeszültünk a témára.😅

Viszont továbbra is sokat sétáltunk Kuala Lumpurban, megkerestük azt a könyvesboltot, amiről Sergio talált egy képet, én pedig vagy egy órán át kerestem a pontos helyét. A bolt Chinatownban van és olyan szinten nem látni kívülről semmit, hogy többször is elmentünk mellette az elmúlt hetekben anékül, hogy tudtuk volna, egy kincset rejt.📕

Maga az épület egy régi mozi, brutál belmagassággal, ahova egy a földtől a plafonig érő könyvszekrény-labirintust húztak fel. Azt mondjuk nem láttam, hogy bárki is vett volna könyvet, nyilván mindenki csak fotózni jár oda, szerintem a többség még életében nem olvasott ki semmit.🤣

Annyira odáig meg vissza voltam a helytől, hogy kétszer is elmentünk, egyszer hétvégén, majd hétköznap is, amikor természetesen jóval kevesebben voltak.😍

Sergio talált KL-ban is egy Soeul Gardent és megbeszéltük, hogy ott ünnepeljük a szülinapomat, mert így legalább mindketten kapunk valamit. Nem nagyon szeretek ünnepelni, de ez amolyan win-win dolog, és egy jó zabára minden kifogás kiváló.🤤

Szerettem volna elmenni az Eco Parkba is, kétszer is elsétáltunk arra, először már zárva volt, másodjára pedig a magas belépődíj tartott minket vissza, turistáknak 9€ a belépő fejenként, annyira azért nem akartam bemenni.🤷🏻‍♀️

Viszont visszamentünk ehelyett a kínai templomhoz, ahol ezúttal jóval kevesebben voltak. Kuala Lumpur az egész hónapban nagyon jól viselkedett velünk szemben, igazán hálás voltam azért, hogy a zavaros Indonézia után egy ennyire kellemes, varázslatos Malajziában részeltettem.♥️

Utolsó este még fájdalmas búcsút vettünk a Petronastól, én többször el is pityeredtem. Bevásároltunk a boltunkban és a Petronas parkjába kiülve költöttük el utolsó vacsoránkat, a szökőkút-showt nézve.⛲️

Másnap délben kijelentkeztünk a hotelből, kibuszoztunk a reptérre, majd miután komoly küzdelmek árán sikerült elosztanunk a súlyokat a táskákban, teljesen nyugodtan kényelembe helyeztük magunkat, gondolván, pár méterre vagyunk csak a kaputól.🛩️

Csak amikor meghallottuk a járatunkra az utolsó felhívást, jöttünk rá, hogy fogalmunk sincs, merre van a mi kapunk és amikor megkérdeztünk valakit, azt válaszolta, a reptér másik felén, minimum 10 perc. Életünk sprintjébe kezdtünk, mert az nem lehet, hogy vagyunk akkora szerencsétlenek, hogy 6 órával hamarabb kint vagyunk a reptéren, mégis lekéssük a gépet.🤣

Természetesen rengetegen voltak, folyamatosan estem neki az embereknek, így egy idő után feladtam, teljesen biztos voltam benne, hogy buktuk a gépet, plusz Sergio jóval előrébb volt, úgy voltam vele, ha még nem ment el, majd ő intéz valamit, míg én is odaérek.😆

Kiderült, hogy ez a „last callnak” valójában az indiai változata volt és csak épp, hogy elkezdtek beszállni, szóval még mikor odaértem is bőven 20 perc volt, mire mind beszálltunk. De hé, minden jó, ha jó a vége, irány India.🇮🇳

Nincsenek megjegyzések: