1. nap 🇷🇪 RÉUNION

 

Az Air Austral-lal utaztunk Réunionra, ahol felszállás után rögtön szendvicseket osztogattak, majd úgy 6 órával később, leszállás előtt egy meleg menüt is kaptunk,  kisüveges borral. Mindent, amit nem tudtunk megenni, elraktuk a fa evőeszközökkel együtt, jól fognak jönni később, ahogy a borok és a takarók-párnák is, amiket szintén elraktunk, elvégre vagy sátorozunk vagy a kocsiban alszunk, szükségünk lesz minden pluszra.😅

A reptérről kilépve szembesültünk azzal a ténnyel, hogy Réunion nem egy Franciaországhoz tartozó ország, ahogy hittük, hanem maga Franciaország, azaz egy francia sziget a tengerentúlon, mint például a Kanári-szigetek, ami Spanyolországhoz tartozik. Ez egyébként úgy tűnt fel, hogy nincs saját zászlója (vagyis van, de az nincs a reptéren kitűzve).🇷🇪

A reptértől nem messze, de még a reptér területén volt az autónk irodája, ahol megkaptuk a kocsit, amit átnéztünk, lefotóztuk a sérüléseit, kiszedtük a hátsó üléseket és visszaadtuk az irodának, hogy ne nekünk kelljen cipelni, és (nem teljesen legálisan) ellakhassunk a csomiban.🚗

Az is egyértelművé vált ekkor szàmomra, hogy Sergio beszél franciául. Mindig szerénykedik, hogy csak kicsit beszéli, de nekem, akinek közöm nincs a franciához, a kicsinél kicsit többnek tűnt. Mindig sikerül lenyűgöznie.🇫🇷

Miután megvolt a kocsi, mentünk a Decathlonba, ami rögtön ott volt a reptér mellett. Eredetileg azért mentünk, hogy valami tálat vegyünk, amiben ehetünk, de az árakat látva úgy döntöttünk, megoldjuk anélkül. Még Indiában vettünk egy csomó zacskós tésztát, végül azonban Réunionon nem volt lehetőségünk megfőzni, cipeltük is magunkkal két hétig, de sebaj, később Mauritiuson jól jöttek.🇲🇺

Később bementünk egy bevásárlóközpontba, azon belül is egy hatalmas hipermarketbe, ott szembesültünk hónapok óta először az európai árakkal.  Bár azt olvastam, hogy Réunion-on minden 20 %-kal drágább, mint az anyaországban, azért én sokkal rosszabbra számítottam, bár tény, hogy vannak érdekes zöldség-gyümölcs árak.🍅

Azért bevásároltunk bagetteket, sonkát, paradicsomot, sajtot. Ezek voltak azok az ételek, amiket a legjobban hiányoltunk Ázsiában. És  már idő is volt elkezdeni szállást keresni, mert bár csodálatos időjárása van a szigetnek, közel voltunk az Egyenlítőhöz, a nap este fél 7-kor lement. Elkocsikáztunk úgy 50 km-t a reptértől, végig tátott szájjal, mert a hely egyszerűen szólva tökéletes.🥰

Dimbes-dombos-hegyes, egyik oldalon a gyönyörű, buja hegyvidék kísért minket, míg másikon a végtelen, mélykék Indiai Óceán. Nem győztük kapkodni a fejünket, hogy már beleszédültünk, bár az a fáradtság miatt is lehetett.🤣

Kicsivel sötétedés előtt értünk oda, ahol az első esténket terveztük eltölteni, az óceán mellett folydogált egy patak, minek vizét úgy négy öt kisebb vízesés táplálta. Ekörül egy park terült el, aminek a parkolójában terveztünk aludni, a kocsiban (még nem bontottuk ki az Indiában vett sátrunkat és nem sötétben akartuk először felállítani).☝️

És, ha már azért béreltünk nagyobb és drágább kocsit, hogy aludhassunk benne, ki is akartuk használni. A kocsiért egyébként 30 €/nap árat fizettünk, a szobák ennél csak többe kerülnek a szigeten, és akkor még meg se mozdultál, ezért döntöttünk az autóbérlés és sátorozás mellett. Szabadabbak vagyunk és azért lássuk be, ez elég menő. Bevallom, az előttünk álló két hét volt az utunk fénypontja, amit a legjobban vártunk. Nem is hiába. Minden hozzá fűzött reményünket beváltotta.😍

Körbejártuk a parkot, de már erősen sötétedett, így én visszamentem a kocsihoz, hogy berendezzem új otthonunkat, hogy ne mindent sötétben kelljen csinálni. Ennünk még így is koromsötétben kellett, de csak simán felcsaptuk a kocsi hátulját és ott ettünk, a csomagtartóból lógatott lábakkal. Aznap szerintem már kilenckor beájultunk.😴