2. nap 🇷🇪 RÉUNION

Utunk 155. reggelén iszonyatos hátfájással keltünk. Oké, ennek az is oka lehetett, hogy gyakorlatilag 12 órát aludtunk egyhuzamban, de tény, hogy a kocsink nem úgy lett kialakítva, hogy matrac nélkül aludjanak benne. Hiába raktunk magunk alá minden elképzelhetőt, itt-ott bevágott azért. Személy szerint az volt a legrosszabb, hogy nem tudtam kinyújtani a lábam.😅

Mire kikászálódtunk a kocsiból, már mindenki lelépett, aki ott aludt a parkolóban, a turistáknak pedig még túl korán volt, így az egész park a miénk volt. Ennek örömére jógáztam egyet a vízesés mellett, mialatt Sergio azt nézte, hol tudnánk jobb képeket csinálni.🧘🏻‍♀️

Miután kifotóztuk magunkat, átkocsikáztunk egy faluba, amit előző nap láttunk. Egyrészt azért keltette fel a figyelmünket, mert az út mentén, és egy templom körül megszáradt lávatörmelékeket láttunk, másrészt pedig azért, mert volt nyilvános mosdója és azt reméltük, talán lezuhanyozhatunk, már nagy szükségünk lett volna rá.😜

Tehát először a mosdóhoz mentünk, ahol bár zuhany nem volt, viszont lefolyó igen, így egy flakon segítségével lemosdhattunk végre. Közben a takarító is megérkezett, aki tájékoztatott minket, hogy ezt nem szabad. Upsz.🙃

Frissen, üdén átmentünk a templomhoz, ami körül egy egész szép területen meghagyták a (láva)köveket. Pont azt nézegettük, amikor szólt egy bácsi, hogy a templommal szemközti épület egy katasztrófamúzeum, ami ingyenesen megtekinthető.😏

Egy kis infó a szigetről: Réunion gyakorlatilag egy hegység, sok-sok, még aktív vulkánnal. Mivel a vulkanikus talajt imádják a növények, az egész hihetetlenül zöld. Már lentről is lélegzetelállító a látvány. Emiatt viszont nem érhető el minden pontja kocsival.🚗

Egy út fut körbe a part mentén és persze néhány bevisz sziget belsejébe is, de alapvetően nem rezortozni járnak oda az emberek. A legtöbb strand fürdésre alkalmatlan, mind vulkanikus kőzettel körbevett, köves, sziklás rész. Ahol szép homokos, ott pedig hatalmas táblákkal hirdetik, hogy cápaveszély. Azt olvastam, hogy a világ cápatámadásainak 16 százaléka Réunion-on történik, ami miatt kifejezetten tiltják a fürdést. Néhol kisebb medencéket alakítottak ki az óceánban, de még ott is kint vannak a táblák.🦈

A szigeten ezen kívül rengeteg a cukornád, a bevételük több mint 80 százalékát a cukornád-export teszi ki, de vaníliát is termesztenek. Nem egy klasszikus turista-cél, főleg franciák járnak, Párizsból és Párizsba naponta többször van járat. Rengeteg a túra-, és trekkingútvonal, aki nem szereti a természetet, az menjen inkább Mauritiusra. Réunionra túrázni jár a nép.😉

Mivel EU, fizetőeszköz az Euró, a mobiltelefonok roamingja pedig tökéletesen működik. Ahogy a franciák általában, az angolt kevesen beszélik, de szerintem aki akarja, meg tudja magát érttetni.🥰

Tehát bementünk a falu kiállítására, ahol, bár francia nyelven, de angol felirattal nézhettünk meg egy rövid filmet az 1977-es vulkánkitörésről, sok helybéli meséli el az emlékeit és rengeteg fotót, videót mutat a kisfilm. Bár az akkori képek minősége nyilván nem az igazi, azért a lényeg elég jól átjött.🌋

A vulkán kitörésekor gyakorlatilag a láva végigfolyt a településen, míg el nem jutott az óceánhoz, ahol -fenti kép- füstölögve kihunyt. Ezen a részen az óceán vize helyenként a 70°-ot is elérte, de ami érdekes, hogy a láva vitt magával mindent, ami útjába került, az egyetlen épület, ami túlélte, a templom volt.⛪️

Vannak róla fotók, ahogy a láva befolyt a templom főbejáratán (fent), az oldalsón pedig távozott (lent). Nyilván minden megsemmisült, ami bent volt, az ablakok pedig kirobbantak a hőtől, de maga a templom váza és a torony sértetlen maradt. Egyszerűen keresztülfolyt rajta. A templomot most Notre Dame des Laves-nek hívják (azaz a mi lávaasszonyunk).👵🏻

Ismét kocsiba szálltunk és továbbutaztunk a sziget mentén. Egy vízesést tűztünk ki célul, aminek Grand Galet a neve. Azt tudni kell a szigetről, hogy rengeteg csodálatos vízesése van, valószínűleg lehetetlen lenne mindet látni, legalábbis, ha ilyen rövid idő áll rendelkezésre.⏱️

Ehhez a vízeséshez semmilyen edzettség nem kell, viszonylag közel, néhány 100 m-re le lehet rakni a kocsit és az úton elsétálni oda, ahonnan rálátni a vízesésre. Le is lehet mászni, át a köveken, egészen a tóig, amit mi nem tettünk meg, mert abszolút nem ahhoz voltunk se öltözve se készülve. Maga a sziget egyébiránt nem túl nagy, egy kicsit feszítettebb tempóval nagyjából öt nap alatt bejárható és megtekinthető a lényeg.🏝️

Ezért mi az első két nap sietség után egy kicsit lazábbra is vettük a menetet, nehogy az legyen, hogy az utolsó 10 napban csak pislogunk, hogy mit is csináljunk. Már csak azért is, mert miután visszatértünk az útra, és lejjebb fürödtünk egyet a patakban, megnéztünk egy másik vízesést is, mondván, van még egy óránk naplementéig, használjuk ki.🤣

A vizesés neve Jacqueline, kicsit nehezített a terep, a vízesés lábánál pedig a kövek csúszóssága miatt simán kifordulhat a boka. Séta közben bele is futottunk egy felnőtt családba, ahol a lány nagyban visított, de mintha ölték volna, a pasija pedig pont a lábfejét készült… nos, a visítás alapján legalábbis amputálni.😂

Később utolértek minket, a lánynak semmi baja nem volt, néztem is nagyokat, hogy ejjha, ez gyorsan ment, aztán anyu elmesélte -aki beszélt spanyolul-, hogy megvágta valami a lábát, de igazából se vér nem serkent, se semmi, úgyhogy valószínűleg csak a bőrkeményedést vágta le.🤣

A vízesés után még elmentünk egy szupermarketbe internetezni és bevásárolni, aminek természetesen az lett a vége, hogy koromsötét volt, mire eljutottunk a strandra, ahol elvileg sátraztunk volna. Viszont már se a zuhanyzót, semmit nem tudtunk megkeresni, így csak felállítottuk a sátrat (igen, végül mégis sikerült első alkalommal sötétben kipróbálni az új sátrat), és megvacsoráztunk.🥖

Azt olvastuk, hogy este 7-től reggel 7-ig (nem hivatalosan) megengedett a vadkempingezés, és bár ezt táblák tiltják, a part máris tele volt sátrakkal. Oké, tehát tényleg lehet. Azért menő volt elalvás előtt a csillagokat nézni. ✨