Újból vonatra szálltunk, célunk Alappuzha. Az út bő két órán át tartott, amikor pedig megérkeztünk, a helyi buszra pattantunk fel, ami fejenként 13 Rúpiáért egészen a szállásunkig vitt minket, ami egyébként a kikötőhöz is közel volt.🚌
Míg a becsekkolást intéztük, a tulajdonos megvendégelt minket némi teával, majd elkísért minket a szobáinkhoz.☕️
Szobáink – gyanítom – egy régi istállóból lettek kialakítva, be nem költöznék, de erre természetesen szükség sincs. Miután belaktuk magunkat, megindultunk a „városba” 3 okból. Találni egy helyet, ahol ehetünk, megérdeklődni a másnapi kirándulásunkat és megnézni a naplementét – természetesen.🌅
A hotelben egy közeli éttermet ajánlottak nekünk, ahova el is mentünk, de nem igazán nyerte el a tetszésünket, bár később volt egy pont, amikor felmerült, hogy talán nem lesz más választásunk és mégis ott kell majd ennünk, mert nagyon úgy tűnt, hogy nincs más étterem a városban, de végül csak találtunk egyet, ami nagyjából megfelelt, csak Reni traumatizálódótt kicsit a WC miatt.😅
Lesétáltunk a kanális kikötőjébe, ami közel volt a szállásunkhoz és ahonnan másnapra terveztük a hajókirándulást. A kanálisnak szerteágazó köszönhetően rengeteg a szúnyog az egész városban és azt, hogy az ott töltött két nap alatt nem kaptam el a dengüe lázat pusztán a szerencsémnek köszönhetem.🤣
Az Aleppey-i lápvilágra ezerféleképpen lehet kirándulni. Lehet saját csónakot bérelni, csoportként egy nagyobb csónakon osztozni, vagy épp úszó lakóhajóval bejárni és azon aludni.⛵️
Mint mindig, a legkézenfekvőbb, legegyszerűbb és legolcsóbb megoldást választottuk, azaz a helyiek hajóját. Eredetileg a reggel 7 órás hajóra mentünk volna, de kiderült, hogy az eggyel későbbivel is tökéletesen időben visszaérünk a vonatunk indulásáig, így azt választottuk másnapra.😁
Majd lesétáltunk a partra, azt remélve, hogy vagy odafelé, vagy vissza belefutunk valamibe, bármibe, ahol adnak nekünk enni. Azt nem, de azért láttunk érdekes dolgokat, például egy parkolót színes kamionokkal és egy gyógyszertárat, ahol feltöltöttük készleteinket, így már simán letartóztathatnak minket tiltott drogcsempészetért.😆
Mint Indiában mindig, mire leértünk a partra, már rengetegen voltak, mindenki a naplementére volt kíváncsi, és ahogy a part mentén sétáltunk, egyre többen lettek. Én a vízbe be nem mennék, nem tűnt túl tisztának, de Sergiot ez a Gangesznél sem zavarta, így megmártózott benne, míg mi kint vártunk.🤷🏻♀️
Miután lement a nap, visszaindultunk azzal a szándékkal, hogy most már tényleg találni kell valamit, mert aznap gyakorlatilag csak sült mogyorót és kókuszt ettünk. Nem olyan messze a szállástól, de még a belvárosban találtuk meg azt a bizonyos éttermet, hazafelé pedig még egy dinnyét is vettünk.🍉
Miután másnap felkeltünk, elkészültünk, a táskáinkat bevittük a tulajdonoshoz megőrzésre és kisétáltunk a kikötőbe.⚓️
Nem mi voltunk az egyedüli fehérek a hajón és indiai is sok volt, akik szintén csak turisztikai célokból vették igénybe a ladikot. Fejenként 29 Rúpiát, azaz 0.70€-t fizettünk az útért oda-vissza, ami szerintem egy félnapos hajós kirándulásnak nagyon jó ár.🥰
9:35-kor indult a hajó és 2 és fél órán át tartott az út a végállomásig, sok-sok kikötővel, váltakozva hol egyik, hol másik parton.☺️
A táj gyönyörű volt, bár számomra hihetetlen, hogy ezen a vidéken emberek laknak, akiknek ezen a napi 5ször közlekedő hajón kívül az egyetlen lehetőségük távozni a kis kenu, ami sok helyen ki volt kötve. Az ülések kényelmetlenek voltak, az idő meleg-fülledt, a táj pedig a néhol fel-felszálló gémeken kívül egyhangúvá vált, így szerintem úgy 1 óra után mindhárman el-elbóbiskoltunk kicsit.🥱
A legizgalmasabb rész természetesen az utolsó fél órában volt, amikor a terület újra kanálissá szűkült, hogy még két csónak is nehezen fért el, a vízen pedig egységes szőnyeget képeztek a lótuszszerű növények zöld leveleikkel és lila virágjaikkal. Olyan sok volt és olyan összefüggő, hogy a helyiek és természetesen a turisták által eldobált temérdek szemét a növényeknek köszönhetően mozdulatlanul elterültek a víz felszínén.🗑️
Viszont egy kis képzelőerővel a szemét simán figyelmen kívül hagyható volt, úgy pedig varázslatos volt a tájék előttünk a növényekkel, amik olyan sűrűek voltak, hogy még jöttünkre se váltak szét, hanem a csónak csak simán maga alá gyűrte őket, így ahányszor egy növénytelen részre értünk, addig túráztatta magát egyhelyben, míg meg nem szabadult az aljára tapadt növényektől. A part mentén végig pálmák és egyéb fák képeztek sűrű allét úgy, hogy néhol bőven a víz fölé hajoltak, hogy a csónakunk súrolta ágaikat.🌴
A hajó keltette szelíd hullámok közt néhol 1-1 pici kígyót véltem felfedezni, közben pedig igyekeztem nem arra gondolni, hogy mennyire lehet koszos itt a víz, ha ilyen buján nő ez a lótuszhoz hasonlatos, lápi körülményeket kedvelő növény. Ringatózásunk folytonosságát csak néhány manuálisan felhúzott gyalogoshíd törte meg, a fáknak köszönhetően pedig a levegő páratartalma is jóval elviselhetőbb lett.💦
Majdnem minden kikötőnél megálltunk, valószínűleg ezért is tartott annyi ideig az út, no meg azért, mert nem mentünk valami gyorsan. Miután kikötöttünk, majdnem egy óránk volt, míg a menetrendszerű járat visszaindult, így elindultunk némi ételt-italt vadászni magunknak, azaz keresni valami boltszerűt. Egy darabig úgy tűnt, hogy csak kisállat-eledelboltja van a településnek, de úgy 10 perc séta után egy közértre bukkantunk.🤗
Nagyon szerettünk volna mosdóra is menni, de miután felmértük a helyi állapotokat, ezt közülünk csak Sergio kockáztatta meg, de neki nyilván könnyebb. Visszafelé jóval tovább tartott az út, mint oda, mert tettünk egy kis kitérőt és a csatorna néhány elágazásába is bementünk. Elvileg ezen a napon volt a Holi, a színek ünnepe, amit ott, délen annyira nem ünnepelnek, inkább csak északon, de azért valami bulika biztos arrafelé is volt, mert sok-sok indiai nő szállt fel a hajónkra kikészítve, felcicomázva és mind a faluba tartott vígan-bolondozva.🥰
Úgy
fél 4 körül értünk vissza a hotelhez, ahol még megvendégeltek minket egy
teával, mielőtt az állomásra indultunk. A vonat eredetileg 19:15-kor indult
volna Kochiba, ami jó is lett volna, mert az utolsó komp indulásáig (21:30) még
pont egy óránk lett volna érkezéstől számítva, viszont a vonatunk pont az az
órát késte, amire szükségünk lett volna, így tuktukot fogtunk 400 Rúpiáért (5€)
és kerültünk.🤷🏻♀️
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése