Kb. 30 km-t mentünk a célunkig, de ahogy emelkedtünk, lett egyre felhősebb, és hűvösebb. Rengeteg kirándulót láttunk, a táj pedig, ahogy emelkedtünk, lett egyre kopárabb. A látvány lenyűgöző volt. Többször is megálltunk nézelődni, fényképezni. A táj varázslatosságát a különböző színekben pompázó vulkáni kőzetek adták.🪨
Kb. három felhőréteggel később meg is álltunk, én pedig gyors magamra kaptam némi ruhát. Délután 3 volt, parkoló tele, úgy látszik, vasárnaponként mindenki kirándul. Akadt fent egy nem is tudom, minek nevezzem, egy épület, benne némi infóval a vulkánról, és egy lány, aki palacsintát sütött. Délelőtt 11-től este hatig. Szinte biztos, hogy vendégekben nincs hiánya. Mondhatni, csúcsidőben érkeztünk.😅
Elsétáltunk addig, ahonnan másnap indult a túránk, és ahol egy tábla állt, információval a három különböző hosszúságú túráról. A miénk volt persze a leghosszabb, 12 km-t írt (hegynek fel). Pont azon gondolkodtam, hogy ez csak oda-e, és hogy a francba fogok kibírni ennyit azzal az izomlázzal, ami másnapra fog tetőzni, amikor odalépett egy bácsi, és félig angolul, félig spanyolul, egy kis franciával vegyítve elmondta, hogy épp most értek vissza a túráról, ami kb. 7 órás lett nekik, és ne aggódjak, könnyű a terep, menni fog. Mondjuk nem a terep miatt aggódtam, inkább a sok emelkedő miatt.🤣
Elkezdett szemerkélni az eső, így visszamentünk a kocsihoz, hogy előkészítsem alvásra. Szóba került, hogy sátrazunk, de esélytelen, nagyon hideg volt. A bácsi mesélte, hogy ők kicsit lejjebb, egy menedékházban alszanak, egészen pontosan a menhely szót használta, amiért fejenként 20 €-t, kajával 50-et fizettek. Azta. Annyiért már hotelbe mehetnénk, inkább offoltuk, jó lesz a kocsi.🚗
Az égvilágon semmi menedék nem volt a tetőn, csak a palacsintás épület egy budival, ahonnan ahogy beléptem, már fordultam is ki. Mivel egyik építmény se volt számunkra releváns, beálltunk egy bokor mögé, hogy valamennyire védve legyünk a széltől, és legalább a csomagtartót kinyitva, egyből kiléphetünk elvégezni a kis dolgunk. Vagyis ezt tettem volna, de Sergio viszonylag hamar felfedezett néhány patkányt, onnantól pedig inkább a kocsi mellett pisiltem.😅
Elkészültek az ágyak, megvacsoráztunk, közben szép lassan kiürült a parkoló, az eső pedig elállt. Még mindig felhős volt az ég, így a naplementéből semmit sem láttunk, sőt, hamarosan a kocsin se láttunk ki, mert a felhők minket is elleptek. Gyakorlatilag a felhőkben aludtunk. Míg sütött a nap, melegünk volt, még kacagtunk is, hogy ehh, mit nekünk hegyen alvás, de mire koromsötét lett, a hőmérséklet is lecsökkent, aggattunk is mindent magunkra, amit tudtunk.🥶
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése