Eredetileg éjszakai vonattal tettük volna meg a 7 órás utat Chennaiba, viszont mikor a jegyeket vettem, már csak másodosztályra és attól felfelé voltak helyek, amik annyival drágábbak voltak, hogy nem érte meg. Mivel alapvetően nem azért utazunk éjszaka, mert akkora buli, hanem, mert így megspórolhatjuk 1-1 éjszaka árát, nem igazán éreztük a késztetést, hogy egyéjszakányi összeget kifizessünk a vonatra, mert úgysem pihennénk ki magunkat. Így történ, hogy a legolcsóbb jegyeket vettem inkább meg.😅
Az viszont ugyanabba a dühöngőbe szólt, ahova az első alkalommal is kerültünk, 10 nappal korábban. Mivel a vonat Maduraiból indult, még szinte üres volt, mikor felszálltunk, így gondoltam, néhány órán át hátha szerencsénk lesz és nem lesz más, aludhatunk kicsit, de úgy másfél óra múlva már kocogtatták is a fejemet, hogy akkor ők most leülnének a helyükre.😄
Ahogy ezeken a vonatokon lenni szokott, az üres helyeket azok töltötték fel, akiknek nem jutott helyjegy, így miután úgy 3 órán át 3 kislány ugrált felváltva mellettem és az idegeimen, a család leszállt, mások viszont fel és két pasi mellé kerültem, akik először középre akartak beszuszakolni (nincs az az Isten), ám amikor ez nem sikerült, simán leültek, majd megreggeliztek. Konkrétan 3 órán át ültem fél fenékkel a padon, majd mikor ezt meguntam, nemes egyszerűséggel arrébb seggeltem mindenkit, ami a mellettem ülőkből hangos nemtetszést váltott ki.🤣
Én már ekkor utáltam Chennait, és a lakosait is, két nap múlva pedig már biztos voltam benne, hogy nem szeretnék oda a büdös életben többet visszatérni.🤣
A vonatállomástól elsétáltunk a hotelig, ahol természetesen kiderült, hogy csak indiaiakat fogadhatnak. Nem értem, miért nem lehet ezt feltűntetni az Agoda oldalán, akik amúgy még fel is hívták őket, míg ott voltunk, mert fogalmuk nem volt nekik se, mi a helyzet. Viszont legalább megengedték, hogy használjuk a netet és úgy két óra alatt találtunk is másik szállást, mert ami közel lett volna vagy drága volt, vagy borzalmas pontozást kapott mindenhol. Mellesleg a távolabbiak se voltak jobbak. Azt pedig annyira nem szerettem volna kideríteni, mi az, mai még az indiaiak szerint is csak 2-3 pontot ér a 10-ből.😆
Találtunk végül egy helyet a közelben, ami 13€-ért adott egy éjszakára szobát, át is cammogtunk. Normális körülmények között valószínűleg már az ajtóban visszafordultunk volna, de ezek nem voltak normális körülmények és akkor már oly mindegy volt, két éjszakát ki lehetett bírni. Annyira utáltam Chennait, hogy azon gondolkodtam, legszívesebben ki se mozdulnék a szobából 2 napig, de aztán gondolatban rögtön szájba is vertem magam, mert kizárt dolog, hogy abba a szobába bezárva akarjak lenni két napon keresztül.😳
A fürdőt hagyjuk is, az úgy volt borzalmas, hogy volt, legalább folyt a víz, meg valami barnás-trutyi is a tükörből, inkább meg se néztem közelebbről, nem akartam tudni. Hónapok óta az első alkalom volt, hogy elővettük a magunkkal vitt lepedőt és még a párnákra is felhúztunk egy-egy pólót. A takaró alá inkább be se néztem.😂
Legalább volt vízforralónk teának. Mondjuk abban nem voltam biztos, hogy jó ötlet-e, mert ahányszor bekapcsoltuk, felbukkant 1-2 csótány, gondolom szeretnek ott melegedni, de még mindig elviselhetőbbek voltak ezek, mint azok a társaik, amik az ágy és a táskák körül tűntek fel. Olyan szinten antipatikus volt az egész város az emberekkel együtt, hogy ez volt a legelső hely, ahol semmit sem néztünk meg. Egyszer felvetettem, hogy ha szeretné… De kimondta az én gondolataimat, hogy semmi mást nem szeretne ettől a helytől, csak eltűnni innen. Ezért pont arra is törekedtünk, hogy mielőbb eltűnhessünk.😅
Egyébiránt eszünkbe se jutott volna Chennaiba menni, csakis a repülőnk miatt tettük, valamilyen okból onnan olcsóbban repült. Első nap, mikor végre megkaptuk a szobánk, elsétáltunk a kinézett bevásárlóközpontba, ahol egy Decathlon és egy nagy szupermarket is volt. Ahogy mentünk még kijjebb a városban, úgy lett még a korábbinál is rosszabb a környezet.🤷🏻♀️
Gyakorlatilag az egész városban a poshadt vízben napok óta érlelődött ürülék szaga terjengett, a szó legszorosabb értelmében. A Decathlonról kiderült, hogy egy pici bolt, minimális felszereltséggel, a szupermarket pedig szintén nem volt egy hűha.😅
Végül feladtuk és inkább ettünk egyet a Burger Kingben, hogy legalább azt letudjuk, de az meg olyan borzalmas volt, mint még soha. Így dolgunk végezetlenül mentünk „haza”. Viszont legalább nem kellett azon agyalni, mit csináljuk másnap, mert így kénytelenek voltunk kisétàlni Chennai giga Decathlonjába, megvenni a sátrat, hálózsákot, meg mindent amit akartunk, ettünk egyet a mekiben és ezzel meg is voltunk nagyjából Chennai-jal.🤣
Az egyetlen jó dolog, amit a városról el tudok mondani, hogy metró visz ki egyenesen a reptérre és a hoteltől úgy 500 méterre volt a megállója.😆
Egész nap ki se tettem a lábam a szállásról, indulásig a recepción neteztem inkább. 30 perc alatt értünk ki a reptérre, de mivel csak reggel indult a gépünk, vártunk. A biztonsági ellenőrzésen azért még elvették tőlünk a fóliánkat, amit általában a nagyobb, leadós tatyó körbetekerésére használtunk (hogy mivan???), mondván, tilos bevinni, de ezen már tényleg nem tudtunk sokáig mérgelődni. Tartsák meg, a soha viszont nem látásra, Trógerfalva.🤣
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése