12.-15. nap 🇷🇪 RÉUNION

Két teljes napunk volt vissza még a szigeten, amikor lerobbant a kocsink. Pont a szupermarket parkolójában voltunk, ünnepnapon, már minden zárva volt. Próbáltuk betolni a kocsit, hátha be tudjuk indítani, hasztalanul. Végül felfedeztünk egyetlenegy másik kocsit a parkolóban, egy lányt, két gyerekkel. Sergio engem küldött oda, mondván, két nő között hamarabb felépül a bizalom.🤣

Természetesen a lány-annak ellenére hogy tanárnő-csak nagyon keveset beszélt angolul, viszont annál segítőkészebb volt. Bár bebikázni nem tudta a kocsit, de felajánlotta nekünk, hogy felhívja az autókölcsönző szervizét, és elmagyarázza nekik, mi történt velünk. Ezt meg is tette, sőt, még ott is maradt velünk vagy 2 órát, hogy megvárja a szervizes pasit, hátha több segítségre lesz szükségünk. Még azt is megkérdezte, ettünk-e már valamit, éhesek, szomjasak vagyunk-e. Nagyon megható volt ez az idegenekkel szembeni szívélyesség egy olyan országban, ami híres a ridegségéről, bizalmatlanságáról.🥰

A kocsinak végül semmi baja sem volt, de biztos, ami biztos alapon megkértek minket, másnap menjünk vissza az irodához, és kapunk egy másik kocsit. Ezzel a még meglévő két-három napból el is ment egy, mert az iroda a sziget másik felén volt.🏝️

Viszont nem mertük megkockáztatni, hogy nem cseréljük ki a kocsit, mert visszavolt még egy nagyobb kirándulásunk, a sziget közepén levő hegyekbe, amik híresek kanyargós, veszélyes útjaikról. 😅

Ezért azon a napon, amikor kicseréltük a kocsit, csak egy kisebb, könnyen elérhető vízesést néztünk meg, majd egy közeli partra mentünk fürdeni, ahol még nem jártunk. Sergio bele is botlott egy spanyol pasiba, akivel rögtön életreszóló barátságot kötött, ahogy az már lenni szokott.😁

Utunk utolsó túrájának első célja Cilaos volt, ami egy magasan fekvő falu, ahova 30 km Kacskaringó vezet el. Ide azért jöttünk, mert még nem láttunk elég vízesést, meglestünk hát még egy utolsót.💦

Nem sokszor leszek rosszul kocsiban, de az odavezető úton igencsak koncentráltam, hogy ne lássam viszont a reggelit, a magaslati légszomj és a szerpentin nem a barátaim.😅

Végül az út szélén raktuk le a kocsit, majd némi susnyáson átvergődve egy jéghideg vizű hegyi-patakhoz jutottunk, ami aztán a vízesésünkben végződött. A vízesés lábához két módon lehetett lejutni, vagy ugrunk, vagy átkelünk a patakon és lemászunk a másik oldalon.😂

Mivel ez sem az a hely volt, ahol azt éreztem, érdemes kockáztatni az életem, a patakban a hideg-csúszós botladozás szimpatikusabb megoldásnak tűnt. Amúgy  néhány helyi vagány ugrándozott a sziklákról, úgyhogy túlélhető a történet, de nekem a hegymászás is épp elég izgalmat adott. Mikor leértünk, Sergio még be is ment a vízbe, ő több áldozatot hajlandó hozni néhány képért.😅

A vízesés után még azért Cilaos városát is meglestük, ami nagyon hangulatos volt színes épületeivel és a városkát körbevevő hegyekkel a háttérben. Nézegettük az árakat, mind szállás, mind pedig éttermek terén, nos, maradjunk annyiban, még jobb napjainkon is messze túllépnénk a napi keretünket. 🧐

De persze nem terveztünk ott megszàllni, csak érdekességként néztük meg, de mentünk vissza utolsó naplementénkre és éjszakánkra a partunkra.🥺