Reggel hétkor terveztünk kelni, de már hatkor felpattant a szemünk. Hosszú éjszaka állt mögöttünk, folyamatosan vagy arra keltünk, hogy elgémberedtek a tagjaink, mert igencsak korlátozottak voltak a mozgási lehetőségeink, vagy pedig arra, hogy fázunk, mint állat, vagy mindkettőre.😅
Hatkor felkelt a nap és ahogy az első sugarak betűztek az ablakon, csak akkor kezdtem el felolvadni. Amikor fél óra múlva kiszálltam a kocsiból, a szélvédőt dér ülte meg. Nem tudom, hány fok volt éjszaka, de maximum 10 körül lehetett. Mindenem fájt a kényelmetlen alvástól, a fagyoskodástól, és a két napos izomlázam is elérte a maximumot. Nagyon nem akaródzott elindulni, de emiatt a túra miatt jöttünk fel és viseltük el az éjszakát, így 6:40-kor elindultunk.🚶🏻♀️
A pulcsimat és a dzsekimet is magamra vettem, annyira át voltam még fagyva, de kb. fél óra múlva már rövidnaci-sportmelltartó kombóban voltam.☀️
Először az indulópontból kellett lelépcsőzzünk a völgybe, ami egy 25 perces ereszkedést jelentett, amivel megérkeztünk a vulkán előkertjében. A hegy, amin leereszkedtünk, egy teljesen egyenes kőfal, engem a Trónok harcából a Falra emlékeztetett, csak hó/jég nélkül.🪨
Lent már igencsak oda kellett figyelnünk, hova lépünk, egyes részeken hurkásra száradt a láva, és ott kellett kőről kőre ugrálni, míg más részeken sziklás, töredezett volt. Ha sziklákra léptél, megbotolhattál, ha közéjük, kimehetett a bokád. Megint más részeken homokossá porlódott a kőzet, ezek pedig csúszósak voltak, így ha éppen lejtmenetben jött, félő volt, hogy lezuhanunk.😅
A faltól rövid sétára egy minivulkán van, de sok időt nem vesztegettünk rá, hosszú út állt még előttünk. Amikor elindultunk, már szinte tele volt a parkoló, így nem mi voltunk az elsők, velünk ereszkedett le egy francia család is, de ők hamar lehagytak minket, és rövidesen már nem is tudtuk kivenni, merre járnak.👨👩👧👦
Nem vagyunk egy rohanósok, bőven ráérünk, ráadásul sokszor megállunk fényképezkedni. A lassan járj, tovább érsz elvet valljuk, már csak azért is, mert ügyetlenek vagyunk. A családot már a vulkánon felfelé mászva értük utol, egyikük lesérült, és gondolom, vissza is fordultak, mert később sem láttuk őket.🥺
A vulkánon felkapaszkodva is hasonló volt a terep, mint korábban, a faltól a vulkán lábáig kb. 1 órát botladoztunk. Szinte pontosan 3 órán át tartott az út odáig és visszafelé is, ami azt jelenti, hogy magát a vulkánt úgy két óra volt megmászni. 🌋
Azért is volt jó döntés előző éjszaka fent aludni, mert pontosan 2350 méteren voltunk, így a tüdőnknek, és az agyunknak is bőven volt ideje hozzászokni a magassághoz. Így is enyhe légszomjjal küzdöttünk, de ez még vállalható volt. Azért tart 2 órán át felmászni a vulkánon, ami 2632 méter magas, mert a kijelölt túraútvonal nem egyenesen felfelé visz, hanem cikcakkban kerüli meg a vulkánt hegynek fel, És végül a másik oldalon kötsz ki.⛰️
A Fournaise vulkán a Föld legaktívabb vulkánja, csak az elmúlt 70 évben majd’ 50 szer tört ki, legutóbb 2021-ben. Az a bizonyos 1977-es kitörés, amikor csak a templom maradt meg, az is ez a vulkán volt. A vulkán körül egyébként sok pici alvó vulkán is van, de ez az egyedüli, amelyik még aktív. Megküzdöttem vele, nem mondom, hogy nem. Szerencsére még gyönyörködhettünk a kilátásban, mielőtt megtámadtak minket a felhők, onnantól kezdve hol melegem volt, hol pedig fáztam.🥶
Durván izomlázam volt, emiatt volt csak nehéz, de még igazából így is sokkal könnyebbnek mondanám, mint a két nappal korábbi vízesést. A reptér mellett kaptunk néhány brosúrát a sziget nevezetességeiről, néhány botrányosan rossz túratérképpel, ahol az állt, hogy ez a túra nehéz besorolást kapott. A két nappal korábbi nem volt rajta a listán. Nyilván. Szerintem nehéz csak azért volt mert könnyű megbotlani, elesni, és lezuhanni.😅
Mire felértünk a tetőre, gyakorlatilag már tömör felhőben másztunk, néhány méter után minden ködbe veszett. Mégis mázlink volt a kráternél, mert pont annyi időnk volt, hogy néhány képet készítsünk, kicsit gyönyörködjünk benne, majd be is úsztak a felhők a szakadékba. Nyilván lefelé se volt kevésbé kalandos, néha még az eső is nekikezdett, de csak csöpögött, úgy igazán nem lendült bele egyszer sem. Ahhoz képest, hogy elvileg a március a sziget legesősebb hónapja, hihetetlenül jól viselte magát velünk szemben az időjárás.
De természetesen nem volt más opció. Ha muszáj, elalszom a kocsiban, de két éjszakát egymás után? Felállítottuk hát a sátrat, majd elmentünk lezuhanyozni. Épp nekivetkőztünk a zuhanynak, amikor leszakadt az ég, és ahogy az ennél a fajta esőnél lenni szokott, teljes erővel, hogy másodpercek alatt csuromvizesek lettünk. Fedezékbe vonultunk hát, és vártuk, hogy elálljon, és megnézhessük, mi maradt a sátrunkból.🥺
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése