22/04/22

1. nap 🇺🇿 TASHKENT

Szavakkal nem tudom kifejezni, milyen szinten hálásak voltunk egy hónap India után az üzbegisztáni körülményekért. Az első napon egyik ámulatból a másikba zuhantunk, a bűvöletből pedig hetekig nem sikerült kiszabadulni. Én még az életemben nem láttam olyan tiszta várost, mint az üzbég főváros. Csordultig volt a város szelektív kukákkal, amiknek annyira megörültem, mint kislányként a Barbi babának.💈

Rengeteg parkosított terület van, mindent nagyon szépen karban tartanak. Mindenfelé a saját boltjaikat, márkáikat látni, az egyetlen étterem, amit ismertünk, a Kfc volt. Se egy Burger King, se egy Meki. Olyan szinten hozzászoktam a forró égövi növényekhez az elmúlt hetekben, hogy hirtelen olyan érzés volt, mintha eltévedtem volna és Magyarországon lennék, mert ugyanazokat a fákat, növényeket, gyümölcsöket láttam mindenfelé, mint gyerekkoromban.🍀

Ezen kívül az időben is ugrottunk egyet, nem csak a térben. Számomra minden a szovjet Magyarországot idézte, még a metró is, csak éppen szebb, tisztább. Ez egyébként annyira nem is csoda, hisz az ország 1991-ig a Szovjetunió tagállama volt. Utunk során összesen 6 posztszovjet országot látogattunk meg, ezek közül Üzbegisztán volt a legelső és egyben a legvarázslatosabb is.Ⓜ️

A körülbelül 30 milliós lakosú ország fővárosában 2,5 millióan élnek. Az emberek mongol vonásokat hordoznak magukon, az elmúlt századok minden egyes itt uralkodó népe rajtuk hagyta a nyomait. Mongol, indiai, orosz, török, van itt minden. Az ország amolyan hidat képez Európa és Ázsia között, megtalálható itt minden, amihez hozzá vagyunk szokva, tisztaság, kényelem, kultúra, egy kis egzotikummal fűszerezve.🇺🇿

És hús. Hús minden mennyiségben. Disznót nem esznek – muzulmánok lévén – de minden mást igen és jól is készítik el. Mivel – szerintem – a magyar és a spanyol ízlés nagyon hasonló, az üzbég konyhától mindketten el vagyunk ájulva.🍗

Indiában az utolsó héten már csak arról tudtunk beszélni, hogy amikor megérkezünk, kebabot fogunk enni. Úgyhogy első dolgunk volt a hotelben megkérdezni a recepciós lányt, hova menjünk. Ajánlott is nekünk egy éttermet, ahol mindent kipróbáltunk, amire volt időnk, de kebabot egyszer sem ettünk. Mivel oroszul nem beszélünk, – ők pedig nem igazán beszélnek idegen nyelveket - nem teljesen voltunk tisztában azzal, mit rendelünk, kézzel-lábbal mutogatva sikerült nagyjából megértetnünk magunkat. Plusz néhány szavuk nagyon hasonlít a magyar megfelelőjére, úgyhogy ha például a bárányt láttam írásban, felismertem és nem is néztem tovább. Valami fenomenálisan zseniálisan készítik el.🥙

Minden étkezést a jellegzetes üzbég kenyérrel indítottunk, ami bár a formája miatt szendvicskészítésre nem alkalmas, viszont annál finomabb. Amikor pedig a vegetáriánus-rizses hetek után a hirtelen sok húsevéstől és zsíros ételektől megindul a hasad, simán elélsz rajta napokig is. Legalábbis nekem valaki azt mesélte.🫓

Mikor első este kiéhezve megrohamoztuk az éttermet, le is csaptunk kezdésnek egy igazi csirke-húslevesre, csak, hogy kicsit visszarázódjunk, ezen kívül rendeltünk egy másikat is, amiben kis húsos batyuk voltak. Attól fogva Sergio minden országban ezt a levest kereste, ha pedig nem találtuk meg, vagy nem volt finom, megvettünk mindent hozzá a boltban és magunk készítettük el, ha volt konyhánk a szálláson.🍲

A levesek után báránybordát ettünk jó sok hagymával. Spanyolom utólag bevallotta, hogy annyira nincs oda a bárányért, de ezért még ő is megmakkant és egyben nagy rajongóvá is vált. A bárány mellé kértünk még egy fajta húsos ételt, amiről kiderült, hogy brassói, vagy legalábbis annak az üzbég megfelelője. Töredelmesen bevallom, az összes estén, amit Taskentben töltöttünk, ugyanitt ettünk, és ha valaha visszatérnénk, akkor is itt indítanánk. Mindezekért az étekért és a hozzá elfogyasztott másfél literes kóláért összesen 12€-t fizettünk.💲


Nincsenek megjegyzések: