Így, hogy nyertünk egy plusz napot nem is feszültünk nagyon rá a témára, első nap csak lébecoltunk a városban, a nagy szenzációt másnapra hagytuk. Már csak azért is jó ötlet volt tovább maradni, mert egy egynapos vonatozás után el lehet képzelni, milyen állapotokban voltunk, ezenkívül onnan tovább egy még hosszabb út várt ránk.😪
Így első reggel elbattyogtunk a vonatállomásra levadászni a kövi jegyünket. Meglepő módon indiai ottlétünk alatt először sikerült elsőre megvenni következő állomásunkra, Agrába, bár csak harmadosztályra, de hát mi az nekünk. A jegy 2200 rúpiába került (26€).💲
Később kisétáltunk a Mini Taj-nak nevezett egyik helyi nevezetességhez és valóban az is volt, de mivel néhány nap múlva az igazi Taj-hoz készültünk, nem mentünk be (ha valaki kedvet érez, turistáknak 600 rúpia - 7€). Ehelyett felmásztunk egy mini hegyre a Mini Taj mögött, hogy szép képeket csináljunk és, hogy megnézzük a naplementét, de elég hamar láttuk, hogy ez nagyjából lehetetlen, mert olyan szinten szennyezett volt a levegő, hogy délben is simán belenézhettünk a napba. Aurangabadban egyébként is egész idő alatt olyan érzés volt, mintha rosszul vennénk levegőt.💭
Sétálás közben hihetetlen sok mindent lehet látni, véleményem szerint már csak ezért sem érdemes tuktukkal közlekedni. Indiában hihetetlen sok információ özönlik egyszerre, elárasztva a létező összes érzékszervedet. Szerintem az egész úton nem csináltunk annyi képet, mint Indiában, pedig láttunk néhány szép dolgot. De India az India.🌴
Egyébként Aurangabadban tartózkodásunk alatt végig a Pizza Hutban ettünk, mondván, nem tudhatjuk, mikor kapunk legközelebb „normális” ételt (értsd: nem csípős), használjuk ki. Addigra már úgy összeszűkült a gyomrunk a sok húsmentes mindenségtől és attól, hogy akkora hőségben ha muszáj se tudok napi kettőnél többször enni, hogy a Pizza Hut családi menüjét simán két étkezésre vettük meg.🍕
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése