Reggel kimásztam félholt szerelmem mellől és felmentem a tetőre jógázni. Egy srác aludt fent, nyilván így el lehet viselni a hőséget, mi is a tetőn meg a teraszon voltunk minden este, amíg be nem ájultunk. A kilátás a tetőről azért magáért beszélt. Persze a majmok itt se hagytak nyugtot.🧘🏽♀️
Ezen a napon Hampi másik oldalát fedeztük fel, eddigre már sikerült kialakítanom egy jó kis majomfóbiát, az egyik réten egy kis bébimajom elkezdte rángatni a nadrágomat, megfordult a fejemben, hogy nem fog elereszteni, aztán elkezdtek közelíteni a többiek is, abban a pillanatban pedig Sergio is megszólalt, hogy ideje lenne otthagynom a makikat, mert ennek nem lesz jó vége.🐒
Utána viszont az utcán sétálva helyiekbe botlottunk, akik lelkesen etették őket banánnal és voltak olyan cukik, hogy nekünk is adtak, hogy etethessük őket.🍌
Az utolsó Hampi-i naplementénket újra onnan néztük meg, ahonnan az első este és fájdalmas búcsút vettünk a káprázatos tájtól.🌅
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése