Mivel aznap már indultunk is tovább, nem sok mindenre volt időnk, de mivel tudtuk, hogy néhány hét múlva visszatérünk, nem is erőltettük a városnézést. Azért arra még volt idő, hogy meglessük a Hotel Uzbekistan-t, ami egy, a szovjet időkből hátramaradt szálloda, ahova a szocialista vezetők családja és barátai jártak nyaralni. Hol is láttam már ilyet?🏩
A szálloda a város másik felében volt, így volt alkalmunk kipróbálni a helyi metrót is, amit egyébként később is szinte minden fővárosban megtettünk, már csak azért is, hogy lássuk, hogy máshol is olyan szépek-e a megállók, mint Taskentben. Nem voltak, viszont Taskentben tényleg érdemes meglesni őket, akár többet is.🚇
Mielőtt elhagytuk a szállásunkat, a recepciós lány megkérdezte, szükségünk van-e igazolásra, mire nagy szemeket meresztve mondtam, hogy nem tudom, szükségünk van? Kiderült, hogy igen, mert ha igazoltatnak minket, elkérhetik, mert elvileg nyomon követhetőnek kell lennünk. Azt nem tudom, hogy ez csak a Covid, vagy inkább a kormány miatt van-e így, mindenesetre érdekes, hogy milyen szinten kontrollálnak mindent és mindenkit.📃
A vonatút Szamarkandba kicsit több mint 3 órás volt, én személy szerint szétfagytam, olyan erős volt a klíma. A város már első blikkre lenyűgözött mindkettőnket, hogy-hogy nem, rögtön megrohamoztak minket a turistákra éhes taxisok és olyan pofátlan összegekért akartak furikázni, hogy visítottam a röhögéstől. Bár én kicsit túlzásnak és elavultnak tartottam az 1-2€-ról szóló információt, amit a neten találtunk, de azért a 10-20 €-s kezdeti próbálkozásaik tényleg lenyűgözőek voltak.🚕
Itt említeném meg, hogy ottjártunkkor 1€-ért 12.000 Szom-ot kaptunk (ami az üzbég pénznem). Így ez lett életem első országa, ahol a helyi valuta kevesebbet ér, mint a Forint. Mivel ekkora összegekről volt szó, nem is nagyon tudtunk egyszerre sokat váltani, mert így is folyamatosan milliókkal járkáltunk. A legkisebb papírpénz az 1000-es, amiért nagyjából semmit sem lehet kapni.💲
Miután elhajtottuk a lehúzós taxisokat, megindultunk buszmegállót keresni, de rögtön feltűnt, hogy az emberek az utcán simán leintik a kocsikat, úgyhogy mi is így tettünk és így valóban 1-2€-ért furikáztak be minket a városba. Mondjuk ő nem is volt éppen hivatalos taxis, úgyhogy nekem azért kicsit benne volt a zabszem a hátsómban, szóltam is emberemnek, hogy azért nem árt nézegetnünk a térképet, hogy merre járunk, mert ha itt elvisz minket egy sötét utcába, ahol már várnak a haverok, sokat nem tudunk tenni. De persze semmi sem történt.🚗
Megérkezvén a hotelbe – ahol 19€-t fizettünk egy éjszakáért reggelivel - rögtön eldöntöttük, hogy itt akarjuk leélni az egész életünket. Ismét egy régi lakóházban kialakított hotelben lettünk elszállásolva, amin látszott, hogy itt-ott felújításra szorul, viszont az is, hogy női kezek ápolják. Az előtéren átjutva, ahol a tulajdonos család szobái és a konyha helyezkedett el, egy nagy, négyzet alakú belső udvarban kötöttünk ki, innen vezetett a gyönyörű faragott fakorlát és lépcső az emeletre, ahol a szobák voltak.🏡
A kert közepén egy hatalmas fa állt, telis-tele madarakkal, amik minden reggel ékes füttykoncerttel örvendeztettek meg minket. Oldalt, a falak mentén asztalokat helyeztek el, ahol kék-mintás porcelánkészletben felszolgált reggelit és korlátlan mennyiségű teát fogyaszthattunk – házi cseresznyebefőttel.🍒
Bejelentkezés után felvittek minket a szobánkba, ami ugyanolyan egyszerű, de tiszta, mint maga a ház, egyszerűen tökéletes volt minden. A szoba padlóját üzbég mintás szőnyegekkel borították, de amitől aztán végképp katartikus állapotba kerültünk, az az illatosított WC papír volt. Nem nevetni, India után mindenben, aminek illata volt, legszívesebben megmártóztunk volna és Üzbegisztánnak nagyon jó illata volt. Meg is mártóztunk benne.😍
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése