21. nap 🇮🇳 TAJ MAHAL

Tehát a Taj tényleg fenomenális és hű, meg ha és tényleg olyan, amit az életben egyszer mindenkinek meg kell néznie és bármikor, bármire megesküszöm, hogy megéri elmenni. Azért a Tajnak nem volt túl könnyű dolga velünk, hátunk mögött egy Hampival és egy Ellora-val és mindkettő lenyűgöző látvány volt. Azok után már annyira nem egyszerű bámulatba ejteni.💥

Agra volt viszont a legkoszosabb mind közül, amit láttunk. Ezen kívül itt a pofátlanságnak már olyan szintjét érték el a kéregető gyerekek, hogy azon gondolkodtam, vajon mit kellene tennem, hogy békén hagyjanak minket? Egész Indiára erősen jellemző a kéregetés, ezt már megszoktuk. Láttunk olyan pici babákat, hogy gyakorlatilag még a fejüket se tudták megtartani, de a kéregetős mozdulatot már ismerték. Olyan, mintha az anyatejjel szívnák magukba. De Agrában elkezdtek követni minket, rángatni és fogdosni. Én többször is elvesztettem a türelmem, nem nagyon szeretem, ha az engedélyem nélkül hozzám érnek. De persze ezek csak gyerekek voltak, ártani nem tudtak és amúgy ki lehet bírni, csak már egy kicsit sok volt. Agra volt sok.👦🏾

Láttuk a neten, hogy lehet online jegyet venni a Taj-ba és így valamennyivel olcsóbb, meg is ragadtuk az alkalmat és valóban, olcsóbb is volt, működött is zökkenőmentesen. Ráadásul még vizet is kaptunk belépés előtt. Nagyjából 14€-ba került a jegy fejenként, azt hozzátenném, hogy ez csak a kinti, kerti részre érvényes, ha be akarsz menni az épületbe, akkor másik jegyet kell venni. Én annyira nem akartam, láttam már elég mauzóleumot. A lényeg úgyis kívülről látszik.💲

Belépéskor ellenőrzésen kell átesni, van néhány dolog, amit nem vihetsz magaddal. Például könyvet. Ezt tudtam, persze, de ettől függetlenül, amikor a néni megkérdezte, mi az a könyvformájú valami a táskámban és mondtam, hogy a naplóm, közölte, hogy akkor azt szépen le kell adnom megőrzésre, mert nem vihetem be. Hiába próbáltam elmagyarázni, hogy ez csak egy füzet, amibe irkálok, hajthatatlan maradt. Na, ott konkrétan elsírtam magam. Biztos voltam benne, ha leadjuk, nem fogom visszakapni és azért hetek óta irkáltam, növényeket ragasztottam bele, az összes vonatjegyet elraktam, emlékeket gyűjtöttem. De szerencsére visszakaptuk.📕

Aki csak emiatt megy Indiába, annak mindenféleképpen ajánlom, hogy vegyen belépőt a mauzóleumba is és nézze meg, de egyébként a Taj udvarán való sétálgatással és nézelődéssel is simán és gyorsan elmúlik a nap, főleg, hogy egy-egy szép részen néha fél órát is várni kell, hogy olyan képet csinálhass, ahol nincs rajta India összes családja, vagy éppen fiatal srácok, akik pont minket akarnak nézni, ahogy fotózkodunk. Azt gondolhatnánk, hogy a személyünk körüli őrülethez azért már hozzászoktunk 3 hét alatt, de nem, nagyon fura volt, hogy itt is elkezdtek követni minket és sokan velünk is akartak képet. Számomra egyébként hihetetlen volt, hogy ott állunk a Taj Mahal előtt és velünk vannak elfoglalva. 🤩

A Taj után a szálloda tulaja, mint ígérte, kivitt minket a buszmegállóba, ahova a busz szolid 4 órás késéssel meg is érkezett. Este 10-kor indult volna, de csak 2-kor ért be az állomásra. Addig majd’ megettek minket a szúnyogok, de legalább Sergio talált magának néhány új barátot, én meg befejezhettem a könyvem egy cuki boci társaságában.🕦

A busz zseniális volt, igazi, éjszakai, „franciaágyas”, alvós busz függönnyel meg minden. Két sorban helyezkedtek el az ágyak, két szinten, jobboldalon egy, a baloldalon pedig kétszemélyesek. És mindössze 15€-ba került fejenként.🚌