Szamarkandi tartózkodásunk utolsó
előtti napján egy másik helyi nevezetességet lestünk meg, ahol szintén jó
képeket terveztünk lőni, viszont ahogy az már nálunk lenni szokott, épp
felújították azt a részt, ami a legszebb az egész épületből, úgyhogy csak
megnéztük a múzeumot, majd leültünk egy padra és nézegettük a helyieket.📏
Utolsó nap pedig az égvilágon semmit sem csináltunk, újra elsétáltunk azokra a helyekre, amik tetszettek korábban és próbáltunk elbúcsúzni a várostól.😔
Itt valószínűleg megcsíphetett valami, mert utolsó napra szépen feldagadt a fél arcom, főleg a szemem és úgy néztem ki, mintha Sergio megvert volna. El is kezdte rögtön belém tömni a fél házi-patikánkat és két nap múlva örömmel konstatáltuk, hogy elmúlt a duzzanat nagy része, Sergio szerint hatottak a gyógyszerek, szerintem viszont magától is elmúlt volna ennyi idő után.🦟
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése