16. nap 🇮🇳 AURANGABAD

Az út eredetileg 18 és fél órás lett volna, de természetesen volt némi késés, így viszont alig kellett várnunk Shirdiben a csatlakozásra. Volt egy néma vasutas bácsi az állomáson, aki kicsit túljátszotta a szerepét és kizavart minket az egyik váróteremből, de csak azért, hogy bevigyen minket egy másik, klimatizált váróba, annak ellenére, hogy elvileg a harmadosztályú utasok nem jogosultak rá. Viszont elvileg minden indiai állomáson, legalábbis a nagyobbakban van ilyen váróterem, kicsit kérdezgetni kell, néha nem nagyon akarnak beengedni, de létezik. Sokkal kellemesebb ott várakozni, mint aszalódni.🕖

Shirdiből egy telinél is telibb vonattal mentünk tovább, majd végül megérkeztünk Aurangabadba. Itt az előző napi viszontagságok után úgy döntöttünk, hogy megérdemlünk egy kicsit drágább szállást, amit végül meg is bántunk, mert rosszabb volt, mint bármi korábbi.👛

Tény, hogy minél többet fizetsz, annál jobbat vársz. Indiában inkább ezt el kell engedni, nyugodtan fizess kevesebbet, a drágább se lesz jobb. Vagyis de, de mindenféleképpen csalódás lesz. Akkor már lehet költeni a pénzt sok minden másra is. Ott kezdődött, hogy a recepciós eleve antipatikus volt, még egy hallót se böffentett oda nekünk és egyértelmű volt, hogy borzalmasan zavarjuk a semmittevésben. Itt már felment bennem a pumpa. Aztán megkaptuk a szobát, amiből fordultam is ki azzal a lendülettel, mert még helyi viszonylatban is koszosnak számított. A szerencsétlen alkalmazott mutatott 4 másik szobát, amik még az elsőnél is rosszabbak voltak, köztük azt is, ami az eredeti (Booking) képeken szerepelt, de egyik se volt jobb, sőt, utóbbiban egy hatalmas csótány rohangált.🪳

Úgyhogy mondtam is, hogy hagyjuk, maradjunk az eredetiben, az legalább az emeleten van, addig meg talán nem másznak fel, csak légyszi-légyszi takarítsák ki egy kicsit és cseréljék le az ágyneműhuzatot. Jött is egy bácsi, hogy megoldja minden gondunk, be is üzemelte a klímát, ami korábban nem akart beindulni és nekiállt a már korábban említett WC-s mosakodós zuhannyal fellocsolni a zuhany kövét. Így. Amikor ezt megláttam, már tényleg szakadtam a röhögéstől, mondtam neki, köszönöm szépen, ez így jó is lesz. Majd nekiállt lecserélni a huzatot, de a csere még az eredetinél is koszosabbnak tűnt, úgyhogy megkértem, hogy inkább hagyja mégis a másikat.🚿

Itt jött be a képbe a lepedő, amit előrelátóan magunkkal vittünk, a párnákra pedig pólókat húztunk, úgyhogy minden tökéletesen megoldódott, mehettünk is dolgunkra. Másnap egyébként a főnök nagy hajlongások közepette kért bocsánatot és kérdezte, hogy minden rendben van-e. Mivel közben kicsit átszámoltuk a dolgokat, rájöttünk, hogy 2 helyett 3 napra lesz szükségünk, megemlítettük a főnöknek, hogy maradnánk még egy napot, aminek annyira megörült, hogy még kedvezményt is kaptunk tőle. Hát hogy ne lett volna rendben minden?🌸