Mire megérkeztünk – a 4 órás késés miatt – már majdnem bepisiltem. De szerencsére a szállásunk közel volt, úgyhogy már a recepción bekéredzkedtem a mosdóba.💦
A szobánk az addigi legtisztább volt, bár a reggelimet inkább átengedtem a lovagomnak, megelégedtem a pirítóssal, de még mindig azt mondom, hogy én jobban jártam a kenyérkéimmel, mint ő az omlettjével. A légkondi hol működött-hol nem, kellett két nap, mire rájöttünk, hogy központilag kapcsolják le, ennek ellenére simán hülyének tetették magukat a vihogó – de angolul természetesen nem beszélő – recepciós fiúk.😅
Haridwar az ország északi részén helyezkedik el, nagyjából 200 km-re Delhitől, a Himalája lábánál. És hihetetlenül élő, mint egyébként minden Indiában. A város a Gangesz partján fekszik, ami a világ legszennyezettebb folyója és valószínűleg a leghidegebb is.🏞
Első nap rögtön belebotlottunk egy ünnepbe, gondoltuk is, hogy nahát, itt is minket ünnepel mindenki, de később kiderült, hogy ez egy mindennapos istentisztelet, amikor is megáldják a folyót, majd sokan megfürödnek benne. Énekelnek, kántálnak, füstölőznek és virágokat úsztatnak le a Gangeszon. Nagyon bensőséges élmény volt, melyen nagyjából az egész város részt vett. Én személy szerint betolakodónak éreztem magam.♣️
A végén áldást is osztottak. Nekem egy kislány nyomkodta össze a homlokomat mindenféle színes pecséttel, eskü nem akartam, de mire észbe kaptam, már elém is ugrott és két másodperc múlva már nyújtotta is a kezét, hogy fizessem meg. Ha megkérdez előre, én szóltam volna neki, hogy nincs nálam pénz, feleslegesen fáradozna, de hát engem senki sem kérdezett.😇
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése