7. nap 🇮🇳 CABO DE RAMA

Kibéreltünk egy robogót 5€/nap-ért, majd reménykedtünk, hogy kihúzza a kútig. A benzin literje 100 rúpia volt. Benzinkúton olcsóbb természetesen, de bármerre jártok, mindenfelé lehet látni literes palackokban üzemanyagot áruló bodegákat, úgyhogy nagyjából lehetetlen, hogy kifogyjon útközben, bár azt hozzá kell tennem, hogy ezek valamennyivel drágábbak. Eredetileg egy napra terveztük kibérelni a mocit, de alig használtunk a benzinből és nem szerettük volna teli tankkal visszavinni, mert annyira nem voltak azért jó fejek a tulajok, úgyhogy két nap lett belőle.🏍

Ami viszont annyira nem volt baj, mivel első nap be kellett mennünk Madgaonba, hogy jegyet vegyünk Hampiba, ahova úgy egy hét múlva készültünk utazni. Viszont az állomáson olyan botrányosan hosszú volt a sor, hogy bő egy órát vártunk két sorban is a semmiért. Indiában mindig van külön ablak a turisták és a helyiek számára, de emiatt senkinek nem kell aggódnia, mert nagyjából leszarják. Jobb esetben előreengednek, rosszabban várd ki a sorod. És bár amennyire nem a pontosságáról híres az ország, nos, a munkaidőt az alkalmazottak véresen komolyan veszik. Pontban 2kor bezárt a kassza (vasárnap), úgyhogy feleslegesen tettük meg a 60 km-t, mehettünk vissza másnap.📪

Később megnéztünk egy közeli várromot (Cabo de Rama Fort), ahol úgy betojtam a majmoktól, mint még életemben állattól soha. Egy érdekes, szálas törzsű fánál vettük észre az elsőket, majd kicsit kijjebb sétáltunk, amerre már nem láttunk embereket. Nos, nem véletlenül. Először csak a kis cuki makikat láttam, azokat a fajtákat, melyeket sok helyen lehet pénzért simogatni, csak aztán megjött apu. Apu ötször akkora volt és rikító neon-zöld pofájú. Nekem ez úgy elég is volt, így amikor Sergio szólt, hogy a majmok nem a barátaid, gyere onnan, nem ellenkeztem, elsőként fordultam vissza.🐒

Ezután átmociztunk egy közeli strandra, aminek szintén Cabo de Rama (Beach) a neve és mindenkinek nagyon melegen ajánlom, mert az egyik leggyönyörűbb hely, amit valaha láttam. Viszont ha már mentek, akkor nem árt sietni, mert már kezdik kiépíteni és néhány éven belül tele lesz hotelekkel.🛵

Ezen a partszakaszon a tengerből indul egy kis patak, ami a sok-sok kókuszpálmának köszönhetően édesvizű. Bár vasárnap lévén sokan voltak, de így is fantasztikus élmény volt.🍀

Ez az a hely, ahol nem tudod eldönteni, merre kapkodd a fejed, a tengert, vagy a partot nézd, mert mindkét látvány lélegzetelállító.🌴

Már sötét volt, mire hazaértünk, majdnem 8 óra (korán nyugszik a nap, de cserébe korán is kel). Feladtuk az új éttermek kipróbálását és megmaradtunk a korábbinál „jobbat úgyse találunk” jeligével⌛

Aznap a RAITA-t próbáltuk ki, egy a tzatzikinél hígabb, de egyébként hasonló ízvilágú salátát, amit joghurtból, paradicsomból, uborkából és hagymából készítenek, ezen kívül megszórják egy kis szerecsendióval is. A másik étel a BIRYANI volt, egy rizsétel, hasonló, mint a paella, csak köcsögben tálalják. A tenger gyümölcsei és a csirkés változatát is megkóstoltuk, nyilván mindkettő csípett. A csirkésben tojás is volt, a másikban pedig szegfűszeget, kardamomot és a nyilván elmaradhatatlan curryt véltük felfedezni.🍲