4. nap 🇦🇿 BAKU

Időközben megérkezett a hotelünk tulajdonosa is, aki egy pöttyet kétes alaknak tűnt, nem sikerült rájönni, hogy vajon mennyi a hazugság abból, amit egész idő alatt magyarázott, de valami olyasmi, hogy Hollandiában élő iráni zsidó. Mindenesetre az alkalmazottakkal és velünk is angolul beszélt, meg úgy egyébként is mindenkivel. Angolul is imádkozik. Vagy csak káromkodik, vagy hadovál. Erre se sikerült rájönni. Előző este olyan éktelen lármát csapott a létező összes Isten nevét megemlítve, hogy ki se mertük tenni a lábunkat a szobából, amíg be nem fejezte. Aztán szerintem csekkolta, hogy vendégeik vannak (már értem, miért voltunk az egyedüliek), mert utána már halkabbra vette a témát.🤐

A belváros nekem továbbra is nagyon tetszett, sokat sétáltunk. Felfedeztünk egy nagyon eredeti kávézót, ami kétszintes volt. A földszinten a szekrényekben, vitrinekben könyveket, régi kamerákat és fényképezőgépeket helyeztek el mutira, a pincében - ami egy katakomba maradványa lehetett – pedig további érdekességeket.📚

Apró szendvicseket és különböző sajt- és felvágott-tálakat kínáltak, az italkészletük eléggé alap volt. Meg is jegyeztük, hogy valamelyik nap vissza kell mennünk. Ezt meg is tettük – mivel lett egy csomó extra időnk – és órákig jengáztunk és unoztuk.🧀

Nem messze a kávézótól egy kicsi és cuki könyvesboltot találtunk, természetesen be kellett mennem nézelődni. 📕

3. nap 🇦🇿 BAKU

Visszamentünk a szállásra és órákat töltöttünk azzal, hogy kisakkozzuk, hogyan tovább. Volt egy olyan verzió, hogy visszamegyünk Abu-Dhabiba, onnan pedig Jerevánba, olyan is, hogy Bakuból repülünk Budapestre, de mindkettő rohadt drága lett volna, plusz hetek óta azt hajtogattuk, hogy Grúziába akarunk menni, így nem akartunk engedni a magunkéból.😣

 Végül már fogalmam sincs, hogyan valahogy rátaláltam egy helyi társaságra (Buta Airways), tőlük vettünk egy repjegyet Tifliszbe 18.-ára nagyjából 160€-ért (kettőnknek). Itt jött képbe, hogy hú, de jó, hogy itt-ott spórolgattunk ezen-azon és nem vettünk két feladós bőröndös jegyet, hanem mindig csak egyet, mert így annyira nem voltunk kiakadva a plusz költségek miatt. Egyébként se tudtunk volna mit csinálni, mert a többi opció még drágább lett volna. Az eredetileg tervezett 3 nap helyett így 5 napunk volt Bakura, ami nem is akkora baj, mert Baku szép is és olcsó is, nem esett nehezünkre kicsit tovább maradni.🥰

Június 15.-én van Azerbajdzsán nemzeti ünnepe. Elvileg az oroszoktól történő (meg)felszabadulásukat ünneplik. Ha nem olvasom valahol ezt az információt, fel se tűnik, két napig azt beszéltük, hogy a sok ember a Forma 1 miatt van még ott.🏎

2. nap 🇦🇿 BAKU

Rögtön első este sikerült megtalálnunk életünk kebabját, ahol azért ettünk, mert egy helyet sem láttunk, ahol olyan hosszú sor állt volna és mind helyiek. Nagyjából 1€-ért vágtak hozzánk egyet és miután megkóstoltuk, soha többet nem akartunk elmenni Bakuból. Összesen 5 napot töltöttünk ott és kétszer nem ezt a kebabot ettük, mindkétszer meg is bántuk. Természetesen, aki először jár arrafelé, annak ajánlom, hogy kóstolja végig a helyi ételeket, viszont addigra ugye már 3 hasonló országot jártunk be és mindenhol szinte ugyanolyan volt a konyha, csak az ételek neve változott, így nekünk már nem volt akkora kaland. Ezen kívül néhány nap múlva Grúziába készültünk és ott terveztünk akkorákat enni, hogy csak na.🤤

Maga a város hihetetlenül él. Folyamatosan tele emberekkel, bár ez nyáron minden főváros belvárosára igaz lehet. Azt olvastam, hogy elvileg a minimálbér 250€ körül mozog, de vagy az infó elavult, vagy ezt csak a nagyon vidéken élők keresik, mert annyira nem tűnt olcsónak a város. Az éttermek pedig végig dugig voltak emberekkel és nem éppen turistákkal, azok a Forma 1 után leléptek.🇦🇿

Elmentünk a vonatállomásra. Előzőleg próbáltuk megkérni a recepciós lányt, hogy segítsen nekünk jegyet venni Tiflisbe, a grúz fővárosba, mert nem tudtuk a weboldalt átállítani angolra és azt olvastuk, ha az állomáson veszünk jegyet, többet kell fizetnünk. A lány elmagyarázta, hogy nincs vonat Azerbajdzsán és Grúzia között. Sőt mi több, semmiféle nyitott szárazföldi közlekedés nincs. Ha ily módon akarunk átmenni egyik országból a másikba, előzetesen engedélyt kell kérni, aminek az elbírálása 2 hét. Azért mentünk el az állomásra, mert előző nap úgy tűnt, a lány nem teljesen van képben.🇬🇪

A vonatállomáson gyakorlatilag kinevettek minket és ugyanazt mondták, hogy a Covid miatt nincs se busz, se vonat, csak repülő. Aztán mondtuk, hogy oké, akkor kimarad Grúzia, akkor viszont mennénk Jerevánba, mivel két hét múlva onnan van repülőnk haza (Bécsbe). Erre pedig azt felelte, hogy Jerevánba meg aztán pláne nincs semmi, még repülő sem, mert ott meg háború volt a két ország között (politikai nézeteltérésnek nevezte a srác), így azt teljesen nyugodtan felejtsük el.🤷🏽‍♀️

1. nap 🇦🇿 BAKU

Hálát adtam a mindenségnek, hogy annyi időnk volt Kazahsztánban unatkozni, mert így folyamatosan a telót nyomkodtam és így jöttem rá, hogy Azerbajdzsánba vízumra van szükségünk. Az egész út alatt, aszerint terveztük a következő lépést, melyik országba tudunk menni teszt és/vagy biztosítás nélkül. Akkor még nem volt túl sok lehetőség, viszont amikor terveztünk, általában a Covid téma volt az első kérdés. Mivel nekem osztrák oltásom van, Sergionak pedig spanyol, általában csak arra koncentráltam, hogy az osztrák oltási igazolással be lehet-e lépni az adott országba, ha igen, akkor nagy valószínűséggel a spanyollal is. Így abszolút elmentünk amellett, hogy ide vízumot kell intéznünk, mert egyébként az összes többi posztszovjet országba, ahol voltunk, nem kellett. Így, amikor az utazás előtt 5-6 nappal unalmamban újra nekiálltam leellenőrizni a maradék 4 országot, ahova terveztünk menni, teljesen véletlenül megnéztem, hogy a magyarokra mi érvényes és hupsz, kell a vízum. Először kicsit be is pánikoltunk, mert már megvettünk minden repjegyet, mivel volt néhány akció és így egészen pontosan meg kellett terveznünk a maradék 3 hetünket. Ha nem mehettünk volna Azerbajdzsánba, lett volna egy kis problémánk.🙄

Tehát a magyar konzulátusi oldalon olvasottak szerint még csak nem is tudtam volna máshogy vízumot intézni, csak Budapesten. Úgyhogy vicces volt, viszont aztán találtunk egy weboldalt, az azerbajdzsáni vízum hivatalos honlapját, ahol online is meg lehet igényelni és elvileg három napon belül meg is van. Azért elvileg, mert találtam egy magyar oldalt is, ahol meg lehet igényelni online, de ott azt írták, hogy 10 munkanap, annyi időnk meg nem volt. Úgyhogy megigényeltük az eredeti oldalon, és valóban, (kettőnknek összesen) 50 $ kifizetése után, 3 napon belül megvolt.💲

Tehát június 10.-én repültünk Nur-Sultanból Abu-Dhabiba, onnan pedig két nappal később Bakuba. Őszintén szólva szerintem Abu-Dhabit igencsak túlértékelik. Mivel a reptéri csatlakozás így volt olcsóbb, plusz én még nem jártam az Emirátusokban, ezért kimentünk egy éjszakára és ennyi elég is volt. Nem is nagyon írtam róla, mert nekem annyira nem. Megértem, ha valaki odáig lesz érte és tényleg, ez mindenkinek a saját dolga, de számomra minden más hely szebb, izgalmasabb, színesebb volt, mint Abu-Dhabi. Nem mondom, hogy soha többé, de egyelőre nem vágyom vissza.🇦🇪

Reggel 6-kor indult a repülőnk Bakuba, de légörvénybe kerültünk, így egy órát késtünk. Én olyan szinten fáradt voltam – mivel csak kevés időt töltöttünk az EAE-ban, azt nem alvásra pazaroltuk -, hogy szerintem életemben először sikerült végigaludnom az 5-6 órás utat és csak akkor tértem magamhoz, amikor a pilóta bemondta, hogy bocsánat a késésért. Miután leszálltunk, jöttünk rá, miért volt annyira olcsó a jegyünk. Egészen pontosan a Forma 1 utáni napon (reggelen) sikerült megérkeznünk. Ennek köszönhetően az első benyomásaink a városról forgalom nélküliek, mert gyakorlatilag az egész belváros még le volt zárva. Számomra egyébként a mai napig hihetetlen és bámulatos teljesítmény, hogy egy ekkora várost (2,4 Millió fő) ilyen szinten le tudnak zárni egy teljes hétvégére.🏎

A reptéren vennünk kellett egy kártyát a helyi tömegközlekedésre, mert itt sem lehet buszon fizetni, végül még fel is kellett töltenünk és még majd’ egy órát vártunk a buszra, ami végül a központban rakott le minket. A hotelünk is ott volt, gyakorlatilag az óvárosban, ami tele van kis macskaköves utcákkal, úgyhogy Baku engem már ott megvett. Lepakoltunk a szálláson, ahol egy nagy szobát kaptunk fürdővel, majd elmentünk pénzt váltani. Azerbajdzsán pénzneme a MANAT, amiből akkor 1,75-öt kaptunk 1€-ért.💶

13.-16. nap 🇰🇿 NUR-SULTAN

Sergio felfedezett egy helyi sört. Missziója kipróbálni minden országban a legszimpatikusabb helyi sört, általában csak egyet, én meg annyit sem, így gyakorlatilag India óta, azaz 2 hónapja nem ittunk alkoholt.🍻

Vagyis én, ő az 1 sör/országgal azért igen, de alapvetően nem nagy alkesz, így nem is bírja. Tehát megtalálta ezt a sört, amit második próbálkozásra sikerült is megkóstolnia, mert az elsőt kilopta valaki a hűtőből.🙄

Teljesen el volt alélva tőle, azt mondja, ha azt a sört behoznánk Európába, csilliárdosok lennénk, mert még az életben nem ivott ilyen jót. Mondjuk már eleve a dobozába szerelmes volt, ami piros és egy fotó van rajta Dzsingisz kánnal. Szerinte háromszor olyan magas az alkoholtartalma, mint az itthoni söröknek, úgyhogy olyan, mintha egy helyett négyet inna meg belőle, de igazából csak a felét sikerült legurítani és attól is benyomott, úgyhogy fogalmam sincs, hogy jött ki a matek.➗

Időközben megengedték a szálláson, hogy szobát cseréljünk, mert a mellettünk levő szoba nagyobb volt és éppen nem volt rá foglalásuk és valamiért nagyon kedveltek minket, mert ráadásul ugyanazon az áron kaptuk meg.💲

Úgyhogy meg is ragadtam az alkalmat és a létező összes cuccunkat kipakoltam és kimostam és szemrevételeztem és újrapakoltam, mivel addigra megvolt a tervünk a következő 3 hétre, 4 országra és nagy volt az esély rá, hogy se mosni, se pakolgatni nem nagyon lesz időnk.👚

Az utolsó napok egyikén kipróbáltuk a csapvizet. Persze csakis azért, hogy nektek ne kelljen. Nah. Hát az úúúgy volt, hogy minden országban az egyik első infó, amire rákerestem, a víz ihatósága volt és Kazahsztánnal kapcsolatban semmi ilyen információra nem bukkantam és már annyira közel voltunk a hazához, hogy úgy voltam vele, talán ihatjuk.💦

De még így sem mertük, viszont a szálláson két csap volt a mosogatónál és a tulajdonos fia azt mondta, az egyik azért, mert az szűrt víz, nyugodtan igyuk. Úgy megörültünk, hogy két és fél hónap után végre csapvizet ihatunk, és soha többé nem kell venni, hogy rögtönk be is toltunk úgy egy litert, egyszerre, egy hajtásra. Na, az a hajtás pont egy hajtással jött vissza belőlünk, úgy 2-3 óra múlva. Tehát ha valaki Kazahsztánban jár, és nem talál arra vonatkozó leírást, ihatja-e a vizet, vagy sem, jelentem, NEM, a víz számunkra NEM iható Kazahsztánban.🚱

 

12. nap 🇰🇿 AKMOL

Miután az utóbbi napokban igencsak lazára vettük a turistáskodást, elbuszoztunk egy 40 km-re fekvő városba, Akmolba, hogy megnézzünk egy Kazak Gulág múzeumot. Mint kiderült, tényleg nem csak simán lusta volt a buszsofőr, valóban nem lehet csak úgy jegyet venni, úgyhogy a szállásunk tulajdonosától kaptunk ajiba két kártyát, feltöltve, hogy használjuk csak kedvünkre.🚐

A gulág egy, a politikai foglyok családjának fenntartott munkatábor volt. Múzeummá alakították és kirakták a volt foglyok különböző tárgyait. Ezen kívül az épület mögött felhúztak egy fekete márvány emlékművet, belefaragva az áldozatok nevével, plusz néhány országnak saját emléktáblája is van. Amikor láttam, hogy azok különböző európai országokhoz tartoznak, tudtam, hogy magyar is van és meg is találtuk.🇭🇺

Természetesen a múzeum meg sem közelítette a budapesti Terror házát, viszont itt nem nagyon bővelkedtünk látnivalókban, úgyhogy ez van. Így is két napunkba telt, mire kijutottunk, mert olyan ritkán jár a busz, hogy első alkalommal majdnem két órát ültünk a megállóban és mire jött, olyan késő volt, hogy úgy voltunk vele, legalább láttuk, hogy jár.🤷🏽‍♀️

A falu nagyon pici és, bár nincs messze a fővárostól, azért érezhető már, hogy ide nem raknak bele annyi pénzt a szépítgetésbe. Volt egy kisebb zavar a buszmegállót illetően, ugyanis nem volt. Vagyis van egy buszmegálló a falu szélén, de valahogy ott nem láttunk megállni egyetlen buszt sem. Már azon voltunk, hogy elindulunk vissza gyalog és majd csak felvesz valaki útközben, de végül találtunk néhány embert, akik elmagyarázták nekünk, hogy semmi baj, ez teljesen normális – mármint a megálló hiánya -, álljunk csak ki a benzinkút mellé és majd jön a busz. Én lepődtem meg a legjobban, amikor 20 perccel később valóban felvett minket.🕦

7-11. nap 🇰🇿 NUR-SULTAN

Nur-Sultan városát 3 évvel ezelőttig még Asztana-nak hívták. 1997 óta Kazahsztán fővárosa, noha az Asztana nevet sem sokáig viselte, csupán mintegy 21 évig, azt is azért, mert könnyen megjegyezhető.🙄

A mai nevét a volt elnök után kapta, gondolom azért, mert ő döntött arról, hogy Nur-Sultan legyen a főváros és ne Almati. A hivatalos indok az volt, hogy Nur-Sultanban jobbak a feltételek a fejlődéshez, nemhivatalosan viszont azért, hogy a Szovejtúnió szétszakadása után a még Oroszországhoz kötődő lakosokkal erősebbre fűzzék a szálakat.🤝

Körülbelül egymillióan lakják, azaz kevesebben, mint Almatit, az előző fővárost. Viszont annál sokkal szebb. Folyamatosan szépítik, újítják, javítják.  Gondolom azért, hogy megmutassák, hogy Asztana méltó fővárosi címére, teleszórták felhőkarcolókkal, az Ischim nevű folyóját pedig szebbnél szebb hidakkal. A parkok mind-mind gyönyörűen ki vannak építve, tényleg gyönyörűség sétálni bennük.🏞