15.-19. nap 🇮🇩 LOMBOK III/1.

 

Reggel felkeltünk, összeraktuk a csigaházunk és lesétáltunk a kikötőbe, hogy áthajókázzunk Lombokra. Előző nap találtunk egy mukit, aki 175.000 IDR-ért (~11€) adta a jegyeket, ennél mindenki csak többet kért érte, mivel mi nem a kikötőbe akartunk eljutni, hanem Kuta-Lombokra, ami a hajóút után még másfél órás kocsikázást jelent.⛵️

Mint minden ember, aki nem a tenger mellett töltötte a gyerekkorát, egész életemben rajongtam érte. Dunai lányként alapvetően minden vízért, de a tenger volt mindig is az, ami vágyat keltett bennem. Ez volt az első alkalom, hogy emellett tisztelet és félelem is ébredt bennem iránta.😅

Akkora hullámok voltak az egész úton, hogy a csónak hol jobbra, hol balra dőlt szinte vízszintesbe, borult minden, ami nem volt eleve a hajó fenekén. Végig azon gondolkodtam, mit fogok tenni, ha borulunk. Sergio ugyanis előző este mutatott egy videót, amin egy hajó Bali közelében felborult a tengeren és az utasok mellényekben úsztak ki a partra, mindenfelé lebegő csomagok…😳

Rögtön megfogadtam, hogy soha többé nem fogok úgy hajóra szállni, hogy ne csinálnék előre egy túlélőcsomagot a legfontosabbakkal, mint útlevél, pénz, kártya, telefon vízhatlan tokban.📱

Rettenetesen boldog voltam, amikor végre megérkeztünk. A kikötőben már vártak minket ketten 1-1 robogóval, néztem is, hogy komolyan ezzel megyünk a sziget másik felére? De nem, csak a szomszéd utcáig, ott vártunk, míg a többi utas meg nem érkezett. Természetesen közben azért szolidan próbáltak nekünk eladni ezt-azt.🤣

Tudom, tudom, folyton csak magamat ismétlem, de még sose voltam ilyen szép helyen. Végig az ablakra tapadva lestem a tájat, igyekeztem minél többet látni és elraktározni az emlékezetemben. Azt már távolról láttam, hogy a szigetnek van egy hatalmas vulkánja és sok-sok dombja, de hogy minden ilyen hihetetlenül, meseszerűen zöld legyen. Elképesztő. Olyan, mintha a Jurassic Parkba csöppentünk volna, csak épp dínók nélkül (sajnos).🦖

Az út szerpentinen vitt keresztül a szigeten, ami a korábbi hajós hullámvasutat még egy kicsit megtámogatta, így az utolsó fél órában már csak arra tudtam gondolni, hogy nagyon, nagyon szeretnék egy kókuszdiót, ami mindig megoldja minden gondom-bajom.🥥

Természetesen a mi Homestay-ünk volt a legmesszebb, mert valószínűleg ez volt a legolcsóbb is. Közös utazásunk legolcsóbb szállása volt, 4€–t fizettünk egy éjszakáért reggelivel, ami ugyan csak egy palacsinta némi banánnal, de legalább valami. Tanultunk a korábbi hibánkból és mivel úgy tűnt, 10€ alatt nincs szállás „normális” reggelivel, nem is erőltettük a dolgot, fogtuk a legolcsóbbat.💲

Így viszont legalább nem is vártunk tőle semmit, és csalódnunk se kellett. Egyszerű, puritán szobát kaptunk fürdővel, természetesen csak hideg vizünk volt, kaptunk ellenben annyi forró vizet, amennyit csak akartunk, így szegényes reggelinket ki tudtuk egészíteni olcsó zacskós tésztával.🍜

Annyira meg voltunk elégedve a körülményeinkkel, hogy szóltunk is emberünknek, hogy rávernénk még két napot és bár először azt mondta, intézzük vele, kapunk kedvezményt, végül mégsem sikerült az Agodás ár alá ígérnie, így belátta, jobb, ha hivatalosan intézzük. Bár azt mondta, neki ez nem probléma, de mégis besérült rajta, mert amikor még a motort se nála béreltük, hanem egy rokonánál, mert ő konkrétan a feléért (3€) adta, többet szóba se állt velünk.😂

Egyébként kalapom emelem az ember előtt, mert a szemünk láttára ígért, nem is ígért, eladott valakinek egy légkondis szobát 3€–val többért, mint amennyit mi fizettünk. Nekünk a ventilátor is tökéletesen megfelelt. De az ember tényleg zseniális. Ha nem morcizik be, mert nem tud több pénzt kiszedni belőlünk, eskü rá se jövök, hogy a cuki-muki-negédessége csak álca.😆

11.-14. nap 🇮🇩 GILI TRAWANGAN III/3.

 A harmadik napra mondta a legkevesebb esőt - amiből végül semmi se lett -, erre a napra időzítettük a kirándulást is. Biztos, hogy vannak jobbak vagy drágábbak, de ahogy láttam, nagyjából mindegyik ugyanazt adja, kivéve természetesen, ha privát mész.💲

Én tökéletesen meg voltam elégedve a 6€ trippel, de itt is voltak olyanok, akik többet fizettek. Én pont azt kaptam, amit szerettem volna.🥰

Induláskor kaptunk 1-1 üveg vizet és sznorkel-felszerelést. A vezetőnk elmondta, hogy egyelőre elég neccesnek tűnik eljutni a víz alatti szobrokhoz, azokhoz a szobrokhoz, amik miatt alapvetően mindenki elmegy erre a túrára. Jól indult a nap...😅

Először a másik Gili, Gili Meno közelében terveztünk lehorgonyozni, de akkorák voltak a hullámok, hogy úgy tűnt, meg se fogunk tudni érkezni, a hajónk pici volt, pillanatokon belül csurom vizesek voltunk mind, arcszínünk pedig a zöld és a fehér között váltakozott, mindenki hányingerrel küzdött, egy lány még zacsit is kért.🤢

Egy hatalmas kitérő után csak megérkeztünk egy olyan részhez, ahol pont nem voltak sokan - ez egy alapvetően kis terület ahhoz a rengeteg csónakhoz képest, amit naponta ideküldenek - és a víz úgy 5-6 méter mély lehetett. 🤗

A vezetőnk folyamatosan a teknősöket kereste és szólt, ha látott egyet, kihangsúlyozva, hogy ne nyúljunk hozzájuk. Viszont sokkal többen voltunk, mint ami még kényelmes volt, és lehetetlen volt olyan képet csinálni, amin nincs rajta legalább 2-3 idegen, néhányan pedig konkrétan tojtak arra, hogy más is szeretne képet, gyakorlatilag rátapadtak a teknősökre...🐢

Így egy idő után inkább leváltunk a csapatról és megkerestük a magunk teknőseit. Bevallom, még erősen tanuló módban vagyok, ami a sznorkelt illeti, Sergio gyakorlatilag olyan, mint egy sellő, én iszonyatosan nehezen lövöm be a távolságot a víz alatt, minden sokkal közelebbinek tűnik, és mivel nem akartam kárt tenni bennük, nem mertem túl közel menni egy teknőshöz sem. 🫣

Az a jó bennük, hogy bár többnyire a vízfenéken - vagy ahhoz közel - úsznak, úgy 5 percenként fel kell bukkanniuk levegőt venni. Így amikor találtunk egyet, csak követni kellett pár percig, aztán jött is fel. Annyira cukik voltak, hogy minden alkalommal, amikor egy kidugta a fejét, visítottam a gyönyörűségtől, mint egy idióta, már amennyire egy csővel a számban visítani tudtam. Olyan kis édesek, ahogy a 100 éves anyókára emlékeztető ráncos szájukkal felbukkannak és levegőért hápognak.😍

Úgy egy óra után ismét csónakba szálltunk, egy másik helyre mentünk át, ahol szintén volt néhány teknős, de valójában a sok-sok gyönyörű korall és milliónyi színes halacska miatt mentünk. A túravezető adott nekem egy marék kenyeret, hogy etethessem őket és így könnyebben magunk köré csalogathattam őket némi fotozkodásra, bár azt is hozzátette, hogy azért figyeljek oda, mert megcsíphetnek. Egészen addig játszottunk velük, amíg fel nem szólítottak minket, hogy menjünk vissza a csónakba, mert megyünk.🐠

Gili Air-re, a harmadik Gilire mentünk, ami jóval nyugisabb, mint a mi szigetünk. Elvittek minket a legelső épülethez, ami egy étterem volt és persze abból sem a legolcsóbb. Én már a hajón tudtam, hogy nem fogok semmit sem enni, és Sergio is  hasonlóan érzett. Nem igazán értettem, hogy azok után, hogy mindenki rosszul volt a hajón, hogy volt kedvük enni, de mindenki másnak volt. Mi addig a sziget utcáin sétálgattunk.☺️

Ezután jött csak a tuti, azaz a vízalatti szobrok. Ezek a szobrok úgy 2-3 méteren vannak és egyébként az égvilágon semmi jelentőségük nincs. Nem egy elsüllyedt Atlantisz maradványai, vagy ilyesmi, szimplán berakták őket oda, hogy vonzza a turistákat. Ennyi. Bejött, mert varázslatosan csodálatosan néznek ki. 🗿

Két dolog van, ami erősen hátráltatott minket. Az egyik, hogy olyan erős az áramlat, hogy 1 másodperc alatt is méterekre kerülhetsz tőle, tehát minden alkalommal túl kellett úsznom rajta, áramlattal szemben, hogy amikor lebukom, pont a szobrokig sodródjak vissza. A másik, hogy nagyon, nagyon sokan voltak. 🙄

Úgy nagyjából ötször csináltam végig ezt a folyamatot - úszik, bukik, merül -, és mindig beleúszott valaki a képbe. Ha a szobrokkal kezdjük a napot, simán van annyi energiám, hogy addig csináljam, míg egyedül nem maradok, de már se erővel, se tüdővel nem bírtam. Ahhoz is alig maradt erőm, hogy visszaússzak a csónakhoz. Viszont még így is tovább bírtam, mint a többiek a mi csoportunkból, mert amikor visszaértem, már csak mi ketten hiányoztunk.  Nagy nehezen sikerült a sellőmet is kicsalni a vízből és suhantunk is haza. 🧜🏽‍♂️

Olyan szinten rosszul voltam addigra, hogy szó szerint csak vonszoltam magam, minden járatom sóval volt tele, a sziget pedig még órákig hullámzott alattam. Bár a kirándulás jó 4 órás volt, még mindig csak délután 3 volt, amikor partot értünk, így lehuppantunk egy nyugágyra és rendeltem magamnak egy hatalmas, behűtött kókuszt (1,5€), ami nagyjából 5 perc helyrerakta a gyomromat. 🥥

Mikor a sziget végre abbahagyta a mozgást, felkerekedtünk, hogy a sziget másik oldaláról nézzük meg az utolsó naplementénket.🌄

11.-14. nap 🇮🇩 GILI TRAWANGAN III/2.

 Sokan sznorkeleznek, mert arrafelé sok a teknős és amúgy is gyönyörű az élővilág, mondjuk el tudom képzelni, mennyivel szebb, több lehetett a turisták rohama előtt.🏝

A felszerelést - ha nincs és nem akarsz venni - 1-3€-ért lehet bérelni, ami szerintem a sziget egyik legközönségesebb átverése, de ha nem terveztünk volna eleve egy sznorkeles kirándulást - ahol adnak mindent, tuti béreltünk volna, mert az a látvány, na az megéri.🐠

Ami számomra meglepő, hogy szinte senki se sétál, mindenki bérel valamit, holott a sziget egyáltalán nem nagy, nagyjából két óra alatt teljesen körbesétálható, mégis, amikor valakinek megemlítettük, hogy sétálunk, megkaptuk a kalandvágyó jelzőt. Azta.🐡

Rögtön első este felfedeztük a helyi piacot, ahol elvileg olcsóbban lehet enni, vannak kész zöldséges ételek, különböző hús-, hal-, és herkentyűnyársak. Elsőre valóban olcsónak tűnnek, hogy másfél

€-ért kapsz egy nyársat, de ha belegondolsz, hogy legalább 3-4-et kell enned, úgy már annyira nem az.🍢

De valóban sokan esznek ott. Mi szinte végig a piactól nem messze ettünk, ahol kipróbáltunk egy csirkenyársat, amiből 8-at kaptunk 2,5€-ért mogyorószósszal. Alapvetően viszont a szokásos sült rizs mellett maradtunk, mert ~1,8€-ba került egy adag és akkora volt, hogy a passzívabb napokon bőven jóllaktunk belőle.🍛

Itt is versenyt futottunk az időjárással, akik előttünk voltak a szigeten, szóltak, hogy nehogy menjünk, mert 10 nap alatt kettő darab napsütéses órájuk(!) volt. ⌛️

Első nap, amikor körbesétáltuk a szigetet, végig be volt borulva és félúton el is kapott minket egy hatalmas zuhé, akkora, hogy be kellett menekülnünk egy épp lakatlan ház teraszára úgy egy órára.☔️

Mikor végre elállt és továbbmehettünk, se élvezhettük sokáig a szép időt, mert hamarosan olyan hevesen kezdett rá ismét, hogy be kellett futnunk egy étterembe, hogy majd ott várjuk ki a végét.🌧

Viszont valahogy nem akart alábbhagyni az esőzés, sőt, az utcák szép lassan megteltek a vízzel, amit a csatornák már képtelenek voltak elvezetni és már ahhoz se sok hiányzott, hogy befolyjon az étterembe. Ráadásul nagyon fáztunk.🥶

Az eső bár meleg, de mindenünk vizes volt  és bár a szálláson se remélhettünk meleg vizet, azért száraznak lenni valahogy nagyon csalogatónak tűnt. Alig 5 percre voltunk már csak a szállástól, így beburkoltam mindenünket és szerencsét próbáltunk.🍀

Nyilván tökig vizesen érkeztünk meg, de jó döntés volt, mert csak ezután kezdett rá igazán, annyira esett, hogy egyes utcák még 3 nap múlva is úsztak, pedig utána már nem esett többé.💧

Mivel a 3 Gili eredetileg Lombokhoz tartozik, bár mindig, minden képen a neten Bali van megjelölve, az ellátmányt is onnan kapja, mármint Lombokról, simán előfordult, hogy az árak szó szerint egyik napról a másikra akár 20-30%-ot emelkedtek. Amikor erre fizetéskor rákérdeztünk, csak vállat vontak, hogy Lombok miatt van.🙄

Az is tény, hogy a sziget apró és ki van szolgáltatva az időjárás szeszélyeinek, például azon a napon, amikor sokat esett, egy hajót sem indítottak Balira, ha pedig olyankor foglalt szállásod van, nos, az pech.😅

A kirándulások szervezőit azonban annyira nem zavarja az időjárás, mert pontosan ugyanazon a napon volt egy ismerős egy csapattal búvárkodni és két búvárt magával sodort az erős áramlat és mivel az idő alapból borzalmas volt, meg se próbálták megkeresni őket, egyszerűen visszahajtottak a szigetre.😳

11.-14. nap 🇮🇩 GILI TRAWANGAN III/1.

Amikor otthon még javában tartott a buli, nálunk már reggel volt. Korán keltünk, elköltöttük utolsó reggelinket, befejeztük (én) a csomagolást és letelepedtünk az épület előtt a kisbuszra várva.🚍

A Gili szigetek egyikére készültünk. A Gili már eleve szigetet jelent, mégis mindenki így hívja, duplán. Lombok mellett három található belőlük, a mienk a legnagyobb, Gili Trawangan.🌴

Ubudból kb. másfél órás volt az út a kikötőbe (Padang Bai), ahol megkaptuk a hajóra a boarding pass-okat, majd felszólítottak minket, hogy üljünk le, mert még nem tudják a pontos indulást (elvileg 13:30), mert egy kicsit rossz az idő.☁️

Vetettem egy pillantást a tengerre és nem igazán értettem, miről beszél, mert Bali-i tartózkodásunk leggyönyörűbb időjárását kaptuk aznap, szikrázó napsütés, enyhe szellő, itt-ott néhány bárányfelhő.🌊

Valószínűleg nem sikerült elég jegyet eladni és nem akarták üresen elindítani a hajót. Több hajó érkezett és futott ki újra a következő órákban, végül 3 órát vártunk a mólón a tűző napon többedmagunkkal. ⛴

Majd mindannyiunkat - ahogy sejtettük - egy hajóra zsuppoltak, és útnak indítottak. Maga az út másfél óra helyett jó két órán át tartott, mindezért pedig (kocsi+hajó) fejenként ~15€-t fizettünk. Ahogy egyre beljebb értünk a tengeren, úgy nőttek a hullámok, többször is átfutott az agyamon, mi lesz az első, amit teszek, ha borulunk.⚓️

Ekkor viszont már közeledtünk Lombokhoz, így a partra úszást annyira nem láttam lehetetlennek. Egyszer még a motor is leállt, mire csak összenéztünk és szerintem egyikőnk se vett levegőt, míg újra be nem indult. 🐚

Az út azért tartott tovább, mert nem mentünk egyenesen Gili T-re, hanem kiraktuk az emberkéket először Lombokon, majd Gili Air-en, utána suhantunk csak a mi Gilinkre. 🐠

A szigetet egyértelműen a turizmusra rendezték be, rengeteg bárral és étteremmel, és mivel ez egy sziget zéró potenciállal, minden dupla annyiba kerül, mint Balin. Viszont az egyik - számomra - legérdekesebb programot így tudtuk elérni, így maradtunk pár napot.🐡

A szobánk 9€/éjszaka áron büntetett, amit a reggeli miatt választottunk, utólag azt mondom, hogy megérte volna inkább a reggeli nélküli 5€-s hosztelt választani, mert az a reggeli épp, hogy felébresztette az éhségünket, incselkedett vele, majd magára hagyta. 🥞

Az egész szigeten körbekérdezősködtünk, mindenhol 10€-ért kínálták a kirándulásom, kivéve a szállásunkon, ők ~7,5€-ért ígérték, majd meglátjuk, miért olcsóbb.💲

Körbesétáltuk a szigetet, ami jóval izgisebb a másik oldalon, ahol csak 1-2 hotel van, sokkal kevesebb a turista. Az egész szigeten egy darab kocsi sincs, biciklivel járnak, sok a csilingelő lovaskocsi, és néhány elektromos motor is akad.🐴

Ez azért nem azt jelenti, hogy az itt élők kímélik a környezetet, azon a részen, ahol nincs turista, rengeteg a szemét (szeméttelep), sokan pedig esténként az udvarban égetik el a szemetüket.🔥

A parton sétálgatva - ami biciklivel kimarad - gyönyörűséges kagylókat gyűjtöttünk össze. A part valamennyire sziklás, de nem vészes, abszolút vállalható mezítláb, csak a partra sodort héjakra és korallokra kell odafigyelni, mert abból rengeteg van és vágnak.🐚

Itt fedeztem fel életemben először a különböző színű korallokat, amiből természetesen a piros volt az, amitől teljesen megőrültem, de sajnos nem tudtam annyit magammal vinni, amennyi jól esett volna, elvileg abszolút tilos is, így visszafogtam magam.🔻

Ezek természetesen már holt, kiszáradt korallok, az élőkhöz nem szabad(na) nyúlni. Annyi piros koralltörmelék volt a parton, hogy az néhol már-már rózsaszínnek tűnt, de alapvetően mindenhol fehér, de nem a karibihoz hasonló puha homoktól, hanem az apró kagyló-, és korallporszemektől. 🪸

Ez természetesen semmit sem vesz el a strand szépségéből és az ott eltöltött 4 nap alatt a kedvenc hangom lett a kagylók és korallok csilingelése, amikor a hullámok simogatják őket. 🐠