20.-22. nap 🇮🇩 NUSA LEMBONGAN II/2.

Következő nap egy kicsit távolabbi úticélt tűztünk ki magunk elé, nem azért, mert annyira fenomenális látványosságra számítottunk, hanem, mert ez volt az utolsó napunk és még egy kicsit körbe szerettünk volna nézni.🥰

Délelőtt lesétáltunk a kikötőhöz, hogy másnapra megvegyük a Balira szóló jegyeket. Őszintén szólva, eddigre már kicsit belefáradtunk Indonéziába és abba, hogy folyton át akarnak minket verni. Vagyis nem, nem abba, az normális, és ha kicsit vernek át, azzal még nincs is baj, de Indonéziában nagyon elrontotta az emberek személyiségét a pénz és a turizmus. Már nagyon untam guruló pénzeszsáknak érezni magam, mert nem vagyok az.💰

A legrosszabb az, hogy olyan szinten hozzá vannak szoktatva a könnyű pénzhez, hogy ha elkezdünk alkudni, vagy inkább elengedik a témát és abszolút semmit nem akarnak nekünk eladni, holott tudjuk, hogy a kért ár minimum a háromszorosa a valódi értéknek, vagy pedig ha szólunk, hogy ne már, tudjuk, hogy ez nem ennyit ér, felháborodnak és agresszívakká válnak.😠

A neten is meg tudtuk volna venni a jegyeket, de mivel senkit sem ismertünk, aki így tett, nem tudtuk, nem fogunk-e ott állni másnap egy csomó vállvonogató helyivel, mert nem fogadják el a jegyünket.🤔

Végül belefutottunk egy pasiba, aki hajlandó volt megadni nekünk azt az összeget, amit szerettünk volna. Ez nem azt jelenti, hogy neki bármi köze lett volna az utunkhoz, hanem vannak ilyen mukik, akik fel s alá rohangálnak a szigeten és ha velük intézed a jegyed, elvisznek egy irodába, bemondják a jegyet, amit fizetsz, ők pedig jutalékot kapnak.🫰

Igen, ez a rossz az egészben, hogy ha nem vagy tisztában az árakkal, nem olvasol utána és nem keresel valakit, aki ezt elfogadja, akkor rendesen túlfizeted a nyaralásod. És tény, hogy nem mindenkinek van arra ideje, hogy körberohangáljon a faluban, hogy megtalálja azt az embert, aki nem akarja a teljes havi megélhetését egy turistából állni.🙄

Miután megvettük a jegyeket, emberünk boldog tekintetét látva biztos volt, hogy az általunk kifizetett összeg még mindig az átverés kategóriába tartozik. De most mégis, mit lehet ilyenkor tenni?🤷🏻‍♀️

Halkan jegyezném meg, hogy a jegyárusító oldal szerint a helyiek fele annyiért kapják meg a hajóra a jegyet, mint a turisták. Viszont amikor csak hajójegyet akartunk venni, mégpedig ugyanarra a hajóra, amin a helyiek is utaznak (mert azon, amin minket, turistákat visznek, helyiek nincsenek), hirtelen mindenki játszotta a hülyét, vagy olyan magyarázatba kezdett, amit a végére még ő maga sem értett.😅

Nem maradt hát más, megvettük az egész csomagot, ami azt jelentette, hogy másnap reggel felvesznek minket a szállásnál, kivisznek a kikötőbe, a másik oldalon, tehát Balin pedig már egy másik autó vár minket, hogy többed-magunkkal elvigyen Ubudba. Mindezért 225.000 IDR-t (14€) fizettünk fejenként.🚤

Tehát utolsó napunkon a sziget másik felébe igyekeztünk. Előzetesen megkérdeztük a szállásunk tulajdonosát, melyik útvonal a legegyszerűbb oda, ahova mennénk. Természetesen azt gondoltuk, hogy majd mi azt jobban tudjuk, mert nyilván okosabbak és jól-értesültebbek vagyunk annál, aki ott élt egész életében.🤣

Sikerült is belekeveredni a susnyásba, de akkor sem engedtünk a magunkéból, amíg már lassan lehetetlenné vált a továbbjutás, így kénytelenek voltunk visszafordulni, hacsak nem akartunk a rovarok martalékává válni. Nem akartunk.😂

Visszafelé még kétszer tévedtünk el, így mire eljutottunk ahhoz a hídhoz, ami a szigetet egy másikkal (Ceningan Island) kötött össze, már tökig izzadtunk és a szúnyogok is félig megcsócsáltak minket. Természetesen ilyen alkalmakkor a szúnyogriasztónk nincs nálunk, mert csak akkor van értelme használni, amikor nem az erdőben vagyunk.😆

Ahogy sejtettük, a híd se volt épp egy Golden Gate, át már nem keltünk rajta, mert már a másik oldalról is láttuk, hogy ahhoz, hogy a szebb részekhez jussunk, az egész szigeten megint át kellett volna küzdenünk magunkat és őszintén szólva, annyira nem érdekelt egyikőnket sem.😅

Ehelyett megcsodáltuk a két sziget közti algatenyésztést, majd visszasétáltunk megnézni az utolsó naplementénket. Több, mint készen álltunk elhagyni a szigetet.🌅

20.-22. nap 🇮🇩 NUSA LEMBONGAN II/1.

Reggel 8:30-kor vett fel minket a kocsi és vitt vissza a kikötőbe, Bangsalba. Öten utaztunk és rajtam kívül mindenki spanyol ajkú volt, így mire megérkeztünk, már zsongott a fejem a sok dialektustól és a szerpentintől.🤯

Leraktak minket a kikötőhöz közel egy étteremnél, hogy ott várjunk két órát a hajó indulására. Az előző hajókázás miatt inkább nem reggeliztünk és vettünk némi gyógyszert tengeri rosszullétre, bár az idő aznap szebbnek ígérkezett, mint néhány nappal korábban, amikor érkeztünk. Ettől függetlenül megcsináltam azt a bizonyos túlélőcsomagot, amit korábban megfogadtam magamnak, mert a hullámoktól vízszintesbe dőlő hajó emléke örökké kísérteni fog.😢

1 körül meg is indultunk nagy elánnal, és nagyon úgy tűnt, hogy a gyógyszerek hatásosak, mert szerintem az egyedüliek voltunk, akik nem szédültek, sokan hánytak is. Amikor már tényleg félelmetesen dobáltak minket a hullámok, visszavettünk kicsit a sebességből, később pedig még aludnom is sikerült úgy fél órát.😴

Összességében úgy bő 2 órás volt az út, mert megálltunk Nusa Penidán, ami jóval népszerűbb és nagyobb is a mi szigetünknél, majd gyors utascserét követően suhantunk is tovább és rövid időn belül kiraktak minket Nusa Lembonganon.🚤

A sziget pici és jóval drágább, mint Lombok, előbbi infóról tudtunk, utóbbi teljesen új volt, így hamar meg is bántuk, hogy elhagytuk a csodaszigetünket, ha tehettük volna, visszacsináljuk, és az Indonéziára maradt összesen 9 napunkat ott töltjük, de már váltottunk, ami túl sokba került ahhoz, hogy visszamenjünk, így mit volt mit tenni, maradtunk.🤷🏻‍♀️

Viszont elegünk volt már a strandolásból is, ezért úgy döntöttünk, nem maradunk tovább 3 napnál, inkább megyünk vissza Ubudba a maradék időre, ott legalább olcsóbban megoldjuk a lakhatást.🤑

A szállásunk 8€/éjszaka volt reggelivel és korlátlan teafogyasztással. Miután lepakoltunk, hatalmasat sétáltunk felfedezve a környéket és a parton vártuk be a naplementét. Ekkor kezdett elmúlni a gyógyszerek hatása, és késleltetve ugyan, de megérkezett a tengeribetegség.🤢

Úgy sétáltunk vissza, mint két részeg tinédzser és mentünk egyenesen egy kifőzdébe, ahol korábban sok helyit láttunk és olcsóbb is volt a többi helynél.👩🏽‍🍳

A reggelink a szokásos omlett/banános pali választék volt, amit mindig némi zacskós tésztával egészítettünk ki.🍌

A szállásunkon két indiai tartott egyhónapos jógakurzust és, bár jógázni sose láttuk őket, minden este hallgathattuk a vezetett meditálásaikat. Addigra már úgy 20 napja tartott a tanfolyam és az alapján, amit néhányukkal beszéltünk sejtettem, hogy addigra már rájöttek, hogy egy csöppet ráfizettek erre a tanfolyamra.🫰

Van egy part a sziget egy másik részén, ahova az első reggelen készültünk, a jógások el is csodálkoztak azon, hogy a nagyjából 3 km-es távra nem béreltünk motort, nem is nagyon értettem a csodálkozásukat. Ez a „testem a templomom” téma Indonéziában valamiért megakad, ha fel kell állni a matracról és sétálni kell kicsit.🚶🏽‍♀️

A szigetnek az a része, ahova készültünk eléggé sziklás, de a sziklák közt megbújik 1-1 strand tökéletes, fehér homokkal és olyan gyönyörű, kristálytiszta vízzel, ami olyan valószerűtlenül kék, amilyet még azon a környéken is ritkán látni.  Egyébként itt napozgatva realizáltam a tényt, hogy életemben először vagyok az Egyenlítőtől délre. Igen, 3 hét után sikerült rájönni.😅

Természetesen a partszakaszt, mely a Dream Beach névre hallgat, nem mi fedeztük fel, már van ott néhány rezort, de simán be lehet sétálni és rajtuk keresztül le a partra.⛱

Nincsenek túl sokan, így nagyon nyugis, családias és hatalmas hullámok vannak. Akkorák, amik szörfre már nem alkalmasak – legalábbis az én szintemen biztos nem -, viszont egy hasonlóan hableány lelkületű simán dobáltatja magát egy kicsit velük.🌊

Később végigsétáltunk a sziklafal peremén, egészen a Devil’s Tears nevű szikláig, ahol akár órákig is el tudtam volna gyönyörködni a hullámok játékában, ahogy megrohamozzák a barlangokat, majd onnan megsemmisülve, páraként térnek vissza.🗿

Amikor kivarázsoltam magam a hullámokkal, visszaindultunk a szállás irányába. Odafelé a part vonalát követve, kerülőn mentünk, de vissza már a rendes úton, hogy mást is lássunk.🪄

Pont naplementére értünk vissza a strandra, ahogy terveztük, mert a naplemente ezen a részen valami hihetetlen, háttérben Balival és annak vulkánjával, amit folyton felhők ölelnek körbe. Esténként megtelnek a partmenti vendéglátó egységek, a helyi gyerekek pedig különféle áruikkal elkezdik ostromolni a turistákat.😅

 

 

15.-19. nap 🇮🇩 LOMBOK III/3.

 

A 3. napon motort béreltünk és elsuhantunk az úgy 20 km-re fekvő Selong Belanak nevű strandra. Útközben közelebbről is megcsodálhattuk Lombok rizsültetvényeit és lankáit, melyek úgy helyezkednek el szétszórva, mintha részeg óriások dőltek volna le aludni és időközben benőtte volna őket a természet. Az egyik domb tetejéről a tenger is látszott gyönyörű, azúrkék vizével. Messziről is kivehető volt, ahogy az öblök bejáratainál megtörnek a hatalmas hullámok.🌊

Van olyan strand is, ahova a profi szörfösök járnak, mi azért mentünk a Belanak strandra, hogy ott tanulhassak és a gyengédebb hullámokon gyakorolhassak. Amikor elhoztuk a motort, a tulajdonos kikötötte, hogy sehol se hagyhatjuk csak úgy ott, felügyelt parkolóban kell lerakni, ami mindenhol 10.000 IDR –be (~0,60€) kerül.☺️ 

A strand hosszan ki van építve kis vendéglátó egységekkel, ahol lehet enni, deszkát bérelni, szörfleckéket venni és a napozóágyat is náluk kell kialkudni. Az első hely, amit megkérdeztünk, a deszkát és a nyugágyat 12€-ért akarta adni, így mentünk tovább, a sor vége felé pedig ez az ár már csak a fele lett, majd egy kis alkudozás után megkaptuk 80.000 IDR-ért (~5,8€), a második napra pedig további kedvezményt is kaptunk.😍

Tény, hogy Sergio sem éppen egy szörfbajnok, viszont nálam jóval több fogalma van róla, mint nekem, ami mondjuk annyira nem is nehéz, mert nekem közöm semmi. Első nap többet kerültem a deszka alá, mint amennyit rajta voltam, és több tengervizet nyeltem, mint üvegeset, de a nap végére azért csak sikerült kétszer felállnom, de csak amikor életke lökdöste hátulról a deszkát. De még így is tele voltam zúzódásokkal.🤕

Ezen a parton már igazi homok van, és ahogy megy le a nap, úgy jelennek meg a helyiek társasági életet élni. Az árak egyébként abszolút a turistákra vannak szabva, minden dupla annyiba kerül, mint ahol esténként ettünk, viszont mennyei, hatalmas kókuszaik vannak és egy bácsi fel-le járkál a mobil kukorica grillezőjével és minél többet vettünk tőle, annál olcsóbban adta.🌽

A második szörfös napon már egy nagyobb deszkát választottunk, amire azonnal sikerült felállnom, később pedig már teljesen egyedül is ment, a hősöm bármiféle segítsége nélkül. Közben elkezdtük nézegetni, hogy jutunk ki a szigetről. A cél Nusa Lembongan, és egyik pofátlanabb összeget kért, mint a másik, de végül találtunk egy bácsit, aki valamennyivel az átlagár alatt árulta a jegyeket és még szimpatikus is volt, így velük intéztük az utat, 400.000 IDR/főért (~25€).⛴

A szállásunk brigantijával is beszéltünk, pontosabban ő kérdezett minket, és ő is ugyanezt az összeget ajánlotta. Mondtuk neki, ha olcsóbban adja, mint a másik, vele megyünk, de nem volt rá hajlandó és addigra már akkora tróger volt az ember, hogy én már gyakorlatilag rá se bírtam nézni. Így fizettünk inkább szimpatikuséknak.😂

Az utolsó napon egy valamennyivel közelebbi strandra mentünk, ahol csak egy étterem volt 6 páros napággyal, a helyi vagány 50.000 IDR-t (~3,1€) szeretett volna kérni, plusz a parkolás és ki tudja, mi mindent húzott volna még le rólunk, így kialkudtuk, hogy az ár tartalmazza a parkolást és fejenként 1 kókuszt is. Így már kevésbé éreztük lerántva magunkat. Azért nyilván bepróbálkozott, hogy de hát neki is mindenért fizetnie kell, de amikor mondtam neki, hogy bocsi, de a kókuszért egészen biztosan nem fizetsz semmit, elhallgatott.😅

Gyönyörű napot töltöttünk el itt és a naplementében motoroztunk vissza Kutába, hogy elköltsük az utolsó vacsoránkat és összepakoljuk a táskáinkat.🎒

15.-19. nap 🇮🇩 LOMBOK III/2.

 Miután megkaptuk a szobánk, mentünk is egyenesen a partra, ami alig 200m-re volt a szállástól, útközben pedig vettünk egy lánytól egy hatalmas kókuszt, amiért 15.000 IDR-t fizettünk (0,90€), amit még később 10.000-ig alkudtuk egy néninél, tehát így be is lőttük a kókusz árát, mert alapvetően 30.000-ért akarta mindenki hozzánk vágni, ami merő pofátlanság azt figyelembe véve, hogy nekik semmibe nem kerül, mert a sziget tele pálmákkal, csak simán össze kell szedniük, amikor lepotyog🌴

A part hatalmas, két egymás utáni napot is eltöltöttünk itt, szinte csak mi voltunk végig. A szigetlakók vallása a muszlim, így a helyi fiataloknak a turisták, főleg a bikinis lányok látványa még mindig esemény, ettől függetlenül lépten-nyomon igyekeznek pénzt kiszedni belőlünk, mindenfélét kínálva.😅

Ezen a részen nem túl erősek a hullámok, megtörnek az öböl bejáratánál, a víz kellemes és biztonságos, itt nem nehezítik korallok a bejutást. A homok hófehér, de közelebbről megnézve nem is homok, hanem a víz által tökéletesen kerekre formált, apró kövecskék, emlékeim szerint ezelőtt ilyennel még nem találkoztam.🪨

Rögtön első este találtunk egy éttermet, ahol 1€–t kértek a sült rizsért és a tésztáért, és mivel hatalmas adagokat kaptunk, minden este ott vacsoráztunk. Szinte az összes boltot kipróbáltuk, de csak egy volt, ahol limit nélkül tudtunk kártyával fizetni, úgyhogy csak ott vásároltunk, aminek következményeképp már messziről megismertek minket. A lányok vihogógörcsöt kaptak ahányszor betoppantunk, nyilván nem miattam, hanem mert Sergio folyton cukiságokat gügyögött nekik a nyelvükön. Igen, mindenhol viszonylag hamar belakja magát.😆

Első este hatalmas zuhé kapott el minket hazafelé menet, többször is meg kellett állnunk behúzódni valahova. Elvileg Lombok valamiért jóval csapadékosabb, mint Bali, és amikor Gili T-n voltunk, tényleg úgy tűnt, hogy folyton viharfelhők vannak Lombok felett, a vulkánt egyszer sem láttuk tisztán.☁️

Kicsit féltünk is, mi lesz, viszont az első heti kudarcunk óta Indonézia nagyon szépen tartotta magát velünk szemben, így már néhány esőmentes órától is boldogok voltunk, nem vártunk csodát. Ezen kívül a sziget tökéletes helyszín néhány esős nap kibekkelésére, mert nagyon olcsó. Az egyedüli, ami miatt aggódtunk, hogy földesút vezetett a szállásig, nem tudtuk, hogy jutunk haza, ha sártenger lesz belőle.😬

A második napon is esőre keltünk, amire már számítottunk, így adtunk magunknak néhány lusta órát, viszont kora délután elállt az eső és onnantól gyönyörű napunk volt, amit ismét a strandon töltöttünk.🌞

Esténként figyelnünk kellett, hogy még sötétedés előtt hazainduljunk, mert rengeteg a kóbor kutya, amiktől Jodhpur óta rettegek. Ezek az ebek itt falkába tömörülnek és elözönlik az utcákat. Az egyik helyi azt mondta, hogy elvileg nem bántanak, csak azért jönnek, mert sokan etetik őket. Nyilván megint, mindenről a turisták tehetnek.🙄