1.-6. nap 🇲🇾 KUALA LUMPUR III/3.

Nagyjából készen álltam leteríteni a jógamatracomat és ott aludni a recepción, de azért nah. Ne már. Mondtam Sergionak, hogy nekem már kezd egy kicsit elegem lenni ebből a haszontalan küzdelemből és, ha úgy gondolja, egy kis női hiszti segíthet, csapjunk bele.🤣

Mondta, hogy szerinte itt már csakis az segíthet, és nem ártana, ha elkezdenék kiabálni vele, tök mindegy, mit, úgysem értik, csak hogy lássák, hogy kezd elgurulni a gyógyszerem, hátha úgy komolyabban veszik a helyzetet.😅

Ahogy elkezdtük üvöltve megbeszélni a további stratégiánkat, a srácok elkezdtek lázasan telefonálgatni, rövidesen találtak is egy szobát nekünk a város másik felén, mondták, hogy menjünk át. Nekem ez így annyira nem feküdt, mert simán megtehették volna, hogy átküldenek minket a városon és nem vár ott minket semmi, nyilván akkor már nem mentünk volna vissza hozzájuk. Mindezt üvöltve közöltem Sergioval, hozzátéve, ha úgy érzi, segít, talán még egy kicsit sírni is tudnék.😢

Ezt ő remek ötletnek találta, így puffogva otthagytam őket, hogy összehívjam minden női gyengeségem a végső megmérettetésre és sikerült is némi könnyet a szemeimbe koncentrálnom. Nem sokat, csak annyit, hogy a könnycseppek látványosan rezegjenek a pilláim végén azzal fenyegetve, hogy lepottyannak, ezzel átszakítva a könnyek tengerének gátját.😆

Amikor ezt a srácok meglátták, annyira kiborultak a látványomtól, hogy 5 perccel később már az ajtóban állva vártuk a taxinkat, aminek egy részét még ki is fizették, a másik szálláson pedig kedvezményes szobát intéztek nekünk hatalmas ablakkal és mindezt a hotel menedzsere igazolta le nekünk telefonon. Sőt, amikor a taxi megjött, mivel már szakadt az eső, hatalmas esernyőkkel kísértek ki minket a kocsihoz.☔️

Amikor becsukódott mögöttünk az ajtó és elindultunk, döbbenten néztünk egymásra, hogy basszus, ez bejött. Rögtön le is vontuk a konzekvenciát, amit már egyébként is tudtunk, hogy alapvetően a malájok mennyivel jobb emberek az indonézeknél. Bár tény, ha nem kezdtem volna el hisztizni, fogalmam sincs, mit értünk volna el. Valószínűleg semmit. Valószínűleg újabb óra hasztalan vita után foglaltunk volna egy méregdrága szállást és metróztunk volna vissza a városba.🤷🏻‍♀️

Az új szállásunk az ingyenes buszok vonalába esett, így már azzal is egy csomó pénzt megspóroltunk, hogy nem kellett minden nap metróra szállnunk. Érkezéskor rögtön ki is csengettük a következő 3 éjszaka árát (13€/éjszaka), a szobába belépve pedig első dolgom volt elhúzni a függönyöket.😎

Másnapra kicsit lenyugodott a város, majdhogynem kiürült, bár még mindig feltűnően sok indiai rohangált az utcákon. De az is lehet, hogy ez csak azért tűnt így, mert a szállásunk egy olyan környéken volt, ahol csak indiaiak laktak.🇮🇳

Egyik nap kimetróztunk a Batu Caves-hez, ahol a hindi barlangtemplomokat lestük meg. A barlangokhoz a metrómegállótól egy indiai árusokkal kiépített út vezetett, majd egy kb. 300 színes lépcsőből álló lépcsősor, aljában egy hatalmas Murugan szoborral.🗿

A templom ingyenesen megtekinthető, nyilván ezért nem nagyon láttunk fehér turistákat, csak arra kellett figyelni, hogy a térd és a váll fedve legyen, de igazából olyan sokan voltak, hogy nem nézték. Sok lányt láttam rövidnadrágban.🪷

Nagyon szerettem volna egy képet a színes lépcsőkön, de abban az órában lehetetlen volt. Bent a templomnál se volt egyszerű olyan képet lőni, amin nem vigyorgott az arcunkba néhány muki.😁

A főbarlang egyébként felül nyitott, előtérben a templom, hátul pedig a sziklák és a nyitott égbolt lélegzetelállító látványt nyújtottak. Be a templomba nem mehettünk, nem azért, mert tiltották, hanem inkább, mert kérték, hogy tiszteletből ne tegyük.🙏

Amikor újra kint voltunk, nézegettük, ahogy az emberek a majmokat etetik és játszanak velük, amik néha egyenesen erőszakosak voltak. Én India óta a közelükbe se merek menni, egyértelmű, hogy ezek az indiaiak már a maláj generáció és az anyaországba az életben nem tették be a lábukat.😆

Mivel már úgyis mozgásba voltunk, kimetróztunk a Thean Hou kínai templomhoz, de megfogadtuk, hogy egy másik napon visszamegyünk, mert rengetegen voltak és maga a templom annyira szép, hogy mindenféleképpen szerettük volna tömeg nélkül is látni.🥰

A kínai újév miatt mindenféle műsorszámot lehetett megtekinteni egy nagy teremben, valószínűleg eredetileg gyerekeknek szánták. Pont egy táncos műsor ment, amikor érkeztünk, ami annyira aranyos volt, hogy le is ragadtunk egy kis időre, de aztán egy önjelölt Harry Potter került a színpadra, úgyhogy léptünk.😅

1.-6. nap 🇲🇾 KUALA LUMPUR III/2.

 

Megérkezésünket követő reggelen elsétáltunk a pályaudvarra, mert valamiért nem engedett jegyet venni az internetes rendszer. Elég hamar kiderült, miért. Természetesen az ünnep miatt mindenki útra kelt szárazföldön is, így a következő 5 napra az összes jegy elfogyott, minden irányba, minden vonatra. Sebaj (mondom én), KL még mindig a világ legmenőbb városa, hónapokig se unnám meg, úgyse tudunk mást tenni, maradunk hát még 3 napot.🥰

Átnéztük még az egyéb lehetőségeinket és másnap visszamentünk megvenni a jegyet Ipohba. Bár KL-ban az egész belváros könnyen bejárható az ingyenes buszokkal, sokszor inkább sétálunk, mert megőrülök a városért. Indonézia előtt voltunk 3 napot és az egész indonéz kínlódás alatt KL-ról álmodoztam.❤️

Megörülvén, hogy egy hónap rizs és tészta után végre újra ehetünk bármit – olcsón -, napi szinten kómába zabáltuk magunkat a kebabokkal és a Kfc-hez hasonló csirkékkel, amiket pedig reggelente a zacsis levesekkel egészítettünk ki.🥢

KL-ban rengeteg az indiai, gondolkodtam is rajta, ha valaki egy kis ízelítőt szeretne Indiából, de fél elutazni, elég KL-ba mennie, mert a lényeg ott is átjön, a karattyolásuk, a jellegzetes szaguk, a stílusuk, minden, ami jellemzi őket, teljes mértékben megtapasztalható ebben a városban, ami a putri és a futurisztika egy izgalmas kontrasztját képezi. A kínai újév alatt pedig pláne, mert szinte kiürült a város, már amennyire egy akkora város ki tud ürülni, az utcákon csak indiaiakat lehetett látni, malájokat alig, a kínaiak pedig az ünnepléssel voltak elfoglalva.🎉

Az egész hétvége a kínai újévről szólt. A nyúl éve kezdődött, ezért mindenki piros nyuszis pólót hordott, az összes bevásárlóközpont pirosba borult, mindenhol kínai standokat állítottak fel, sokan népviseletbe öltöztek. Sok helyen áldásokat osztogattak, a kínai templomok pedig megteltek. Varázslatos volt az egész város.🪄

Mivel a kínaiaknál szokás, hogy újévkor megvendégelik felebarátaikat, sokan ezt kihasználva a templomok előtt telepedtek le kéregetni, gyakorlatilag néhol sorokban ültek, ezért ilyenkor biztonsági őröket is láttunk, akik a rendet voltak hivatottak fenntartani, nehogy összeverekedjenek a kéregetők. Egész hétvégén petárdáztak és tűzijátékoztak, főleg a mi környékünkön, Chinatownban (nyilván). Sok kínai étterem napokra bezárt.🔒

3 nap után nem maradtunk tovább a szálláson, mert már ölni tudtunk volna egy ablakért. A város déli részén foglaltunk szobát, reményeink szerint hatalmas ablakkal, 16€-ért. Fel is kerekedtünk hát délután. Mivel az a környék jóval kiesik az ingyenes buszok vonalán, mindenképpen metróval kellet mennünk, amit KL-ban megállónként kell fizetni. Emiatt késő délutánra halogattuk az indulást, hogy később már ne kelljen még egyszer bemetróznunk a városba.Ⓜ️

Indulás előtt teljesen véletlenül beléptünk az Agoda oldalára, ahol egy üzenet várt a hoteltől, miszerint ha délután 6-ig nem igazoljuk vissza, hogy megyünk, akkor törlik az előző esti foglalásunkat. Még bőven időben kiértünk a hotelhez, de Sergio már útközben mondogatta, hogy figyeld meg, az ünnep miatt nem foglalkoznak a foglalásokkal és kiadják a szobánkat, mire odaérünk. Hogy igaza lett-e? Hát hogy a viharba ne…🤣

Már amikor beléptünk az ajtón és mondtuk, hogy foglalásunk van, már abban a pillanatban tudtam, hogy bajban vagyunk. A recepciós srácok egy darabig nézegették a gépen a foglalásokat, de egyértelmű volt, hogy csak műsor az egész, itt nekünk szoba nem lesz. Rövidesen elő is adták a történetet, hogy rossz a szobánk, valami baleset történt, nincs víz, meg úgy általában használhatatlan. Semmi baj, kérünk szépen egy másikat.😅

Hááát az egész hotel tele, sajnos nem tudnak mit tenni. Oké, de nekünk foglalásunk van. Szerettek volna hívni minket, de ugye nincs megadva maláj telefonszám, így nem tudtak szólni (nyilván a mi hibánk). Időközben egyikük elkezdett telefonálgatni, feltételeztem, hogy a főnökkel, de sokra nem jutott. A társalgás maga egyébként még vicces is lett volna, mert mindez hang nélkül, a google fordítóval zajlott, mert nem beszéltek az égvilágon semmilyen idegen nyelven.🙄

Úgy mentem oda, hogy addig balhézok, míg nem kapunk egy szobát, de így hogy? Inkább csendes háborúnak tűnt a helyzet, úgy némileg nehéz tiszteletteljesnek tűnni. Úgy egy óra értelmetlen vita után kezdett elfogyni a türelmem, nem úgy látszott, mintha bármi alakulóban lett volna. Annyira nem éreztem mulatságosnak a helyzetet, főleg, hogy 22.-e volt, az ünneplés épp a tetőpontján volt, folyamatosan ment a durrogtatás, a környék eleve nem volt a legjobb és időközben még be is sötétedett.😓

1.-6. nap 🇲🇾 KUALA LUMPUR III/1.

 

Denpasarból Kuala Lumpurba a repülőnk utazásunk 99. napján, délután 1-kor indult, de volt egy szolid egyórás késésünk, ami pont arra volt jó, hogy az aznap esti terveinket keresztüldöfje, és megérkezés után már csak enni legyen időnk. Malájzia pénzneme a Ringgit, amiből többé-kevésbé 4,5-öt kaptunk 1€-ért. Még a korábbi ott-tartózkodásunkból maradt némi Ringgitünk, így nem kellett rögtön váltanunk.🥰

6 körül landoltunk és meglepően gyorsan túlestünk a kontrollon, annyira, hogy bőven volt időnk megvenni a jegyeket a buszra Kuala Lumpurba és még úgy 20 percet várni is kellett. Gondoltam, sebaj, majd az indiai sofőrünk behozza a késésünk, mert náluk őrültebb sofőr nincs a Föld kerekén, de a csütörtök esti csúcsforgalommal szemben még ő is tehetetlennek bizonyult, így csak bő egy óra múlva értünk be a városba.🚌

Kuala Lumpur belvárosában ingyenes zöld buszok járnak, 5 vonalon. Zöldek, mert zöld színűek és, mert 100% elektromosok. Ha valaki KL-ban jár és bőven van ráérő ideje, simán cikázhat a városban körbe-körbe anélkül, hogy fizetnie kelljen érte. Én egyenesen meg vagyok őrülve ezekért a buszokért, már csak azért is, mert még wifi is van rajtuk. Igaz, néha akár fél órát is várnunk kellett a következőre, néha inkább lesétáltuk várakozás helyett, de mi nem rohantunk sehova.😅

Az én szememben KL Ázsia fővárosa. Könnyű, modern, színes. Maga Ázsia. Gyakorlatilag minden megtalálható benne. Változatos ételek, dizájnerboltok, kínai hamisítványok. Zebra keresztben, nem csak oldalt – ez egyébként minden egyes alkalommal lenyűgözött, amikor láttam. Rengetek felhőkarcoló, sok-sok növénnyel. A város bámulatos. Hihetetlenül élő és modern. Nem győztem kapkodni a fejemet és tátott szájjal járkáltam még egy hónap után is. KL nem olyan olcsó, mint pl. Vietnám volt, de mégiscsak egy multikulti főváros, nah.🌈

Élünk Európában és azt gondoljuk, hogy mi vagyunk a teremtés csúcsa az agyonvegyszerezett tip-top életünkkel és aztán elmegyek egy olyan országba, amiről – vagyis úgy Ázsiáról egészében – valahogy olyan elképzelésünk van, hogy elmaradott és szegény. És tény, hogy nem csilliárdosak, de már bocs, de a nagy többségnek jobb kocsija van, mint nekem és a város belvárosa olyan, mintha hirtelen a Times Square-re csöppentem volna (oké, így is hívják).😅

És bár az ételek, a ruhák, minden olcsóbb, mint nálunk, a város mégis olyan futurisztikusnak tűnik, hogy néha megálltam egy-egy pillanatra – vagy többre – és megkérdeztem Sergiot, hogy ez hogy a francba lehetséges? Ingyenes elektromos busz? Hogy a francba tudnak fejlettebbek lenni nálunk egy – elvileg – putri országban? Valamit nagyon, nagyon rosszul csinálunk mi itt, Európában. KL az általam valaha látott legzöldebb város. Rengeteg növény van – nyilván a sok eső nagy segítség ebben, de rengeteg növényt is telepítenek szerte a városban.🌱

Tehát fogtunk egy ingyenes buszt és már hasítottunk is Chinatown felé, ahol az első szállásunk volt. Azért Chinatown, mert viszonylag közel van mindenhez és így nem kell napi X órákat az ingyenes buszokon töltenünk. Na meg azért is, mert a 11€-s árral még ez volt a legolcsóbb, vállalhatónak tűnő szállás, ráadásul reggeli is járt hozzá.🍳

Az történt ugyanis, hogy sikerült a kínai újév kezdetének hétvégéjére megérkezünk. Természetesen. Hihetetlen érzékünk van ahhoz, hogy mindenhova rosszkor érkezzünk. Mivel ezt majd’ egy hétig ünneplik, az árak az egekbe szöktek. Úgy tűnt, egész Kína Malajziában tölti az ünnepeket, mert amikor ez tudatosult bennünk, elkezdtük megtervezni a KL-ból történő mielőbbi kimenekítésünket, de mindenhol pénzből emelt falakba ütköztünk.🧱

A terv az volt, hogy érkezésünk-távozásunk városa KL, a kettő között rendelkezésünkre álló nagyjából 36 napban pedig keresztbe-kasul bejárjuk Malajziát, különös tekintettel a keleti parton megtalálható szigetekre. Hahh, könnyebb azt mondani, mint megtenni ebben az időszakban, az összes meglátogatni tervezett szigeten megduplázódtak az árak, így lőttek a tervnek, újratervezés.😢

Sebaj, megoldjuk mi azt, majd szigetelünk máskor. Ezért foglaltunk 3 napra Chinatownban, hogy ott majd kibekkeljük a hétvégét, addig intézünk vonat/busz/akármi jegyet és élvezzük a várost. Nyilván rosszabb hely is létezik a várakozásra KL-nál.😍

A szálláson nagyon kedves volt mindenki, nyilván nem az ő hibájuk, hogy a szobákban nincs ablak. Egy kicsit megnyugtató volt, hogy egyikben sincs, de 2 éjszaka után a kialakuló klausztrofóbiánkon ez sem segített sokat. Gondoltuk, sebaj (igen, ez lett a hétvége szava), van legalább reggeli. Nopersze. A reggeli konkrétan toastkenyér volt lekvárral és margarinnal. Tény, hogy annyit ehettél belőle, amennyi belédfért. Tippem sincs, hogy a margarin miből volt, egy falat után soha többé rá se bírtam nézni, de legalább én lenyeltem azt az egy falatot. Sergio kiköpte.🤣

Külön fürdőnk se volt, de ez kevésbé zavart, az inkább, hogy indiai srácok takarítottak, ezt illetően nem nagyon vannak jó tapasztalataim. Viszont tényleg csak aludni jártunk oda, úgy meg teljesen mindegy. A reggelit megoldottuk magunknak zacskós leves formájában és egyébként tényleg nagyon jó helyen volt a szállás és ez mindent vitt. Oké, egy ablakot még el bírtunk volna viselni. 🪟

23.-28. nap 🇮🇩 UBUD

 

Nagyjából 20 perces volt az út hajóval Balira, ott pedig a kis távolság ellenére majdnem 2 óra volt beérni Ubudra. De tény, hogy minden gond nélkül lezajlott minden, a kikötőben már várt minket a sofőr és vitt minket, ahova kellett.☺️

Természetesen a legolcsóbb szállást választottuk megint, oda szerettünk volna visszamenni, ahol utoljára voltunk, de annak ellenére, hogy a pasi azt mondta anno, hogy az ünnepek ellenére nyitva lesz, nem volt és szobák se voltak foglalhatóak nála. 🥺

Így egy másikat voltunk kénytelenek választani, ami azért akkora baj nem volt, mert ugyanúgy a belvárosban volt és reggelit is kaptunk. A családnak, aki a Homestay-t üzemeltette volt egy kutyája, igen agresszív teremtés volt, folyton ugatott és vicsorgott, Sergio pedig fejébe vette, hogy mire elmegyünk onnan, megszeretteti magát vele. Természetesen ez nem sikerült neki, viszont minden alkalommal, amikor jöttünk-mentünk hatalmasakat visítottam a próbálkozásain, mert a kutya annyira egyértelműen utált minden emberi lényt, hogy szinte hallottam a gondolatait, ahogy a pokolra küldi Sergiot.🤣

Pont úgy értünk vissza Ubudba, hogy elcsíphettük a balinéz újévköszöntő ünnepség, a Galungan utolsó napját. Mielőtt elhagytuk a szigetet, utolsó szállásadónk mesélt róla, hogy január 4.-ére esett ezúttal az ünnepség első napja, ami aztán 10 napig tart. Eredetileg nem terveztünk vele, mert nem tudtuk, hogy fogunk végezni a többi szigeten, de ha már úgy alakult, hogy pont visszatértünk, mit volt mit tenni, szilvesztereztünk még egyet.💫

A Galungan alatt a helyiek folyamatosan járják az utcákat a Baronggal, ami egy oroszlánfejű mitológiai alak, egyfajta őrangyal. A kinézete alapján démonnak mondanánk, mindenfelé lehet látni róla szobrokat, maszkokat, díszeket, szerintem kicsit rémisztő a dülledt szemeivel, bár tény, hogy arra hivatott, hogy elüldözze a gonoszt, nyilván rémisztőnek is kell lennie. Azért ha gyerekkoromban az ágyam fölé akasztották volna, lehet most erősen traumatizált lennék tőle.😅

Tehát a srácok járják az utcákat, helyi hangszerekkel zenélnek és viszik a Barongot, többször is összefutottunk velük. Az ünnepség utolsó napján ez a körmenet kicsit nagyobb volumenűbb volt, mondjuk úgy, olyasmi, mint a katolikus húsvéti körmenet, csak Krisztus helyett a Barong van úton. 🎉

A lányok és nők gyönyörűségesen szépen felöltöztek, befonták a hajukat, dalolt a lelkem, ha csak rájuk néztem. Így járták körbe a várost, áldásokat vittek magukkal, és persze a helyieket. Egyre többen követték őket, helyenként megálltak, imádkoztak, kántáltak, énekeltek. 🎈

Mindezt tették akkor is ha esett, akkor is, ha nem. Márpedig esett rendesen. Itt volt úgy 4 napunk, amikor többet esett, mint amennyit nem, nem is nagyon erőltettük a turista témát. Ha esett, maradtunk a szálláson és csak enni hagytuk el, ha nem esett, sétálgattunk. De igazából a pillanatban, hogy visszaértünk Balira, elengedtük az Indonézia témát, szívünkkel, lelkünkkel és elménkkel is már a következő országban jártunk, azt tervezgettük, vártuk.💧

Utolsó előtti nap visszautaztunk Kutára egyrészt azért, mert nem mertük az utazás napjára hagyni, mert nagyon nem akartuk, még véletlenül se lekésni a gépet és azért is, mert olyan közel találtunk egy olcsó szállást a reptérhez, hogy azt már el se hittük, gyalog gyakorlatilag 10-15 percre volt. Nyilván a szállás nem volt a legjobb, de igazából ez annyira nem érdekelt, mert akinek gondja van a putrival, az úgyis kifizeti a drágábbat. Nekem nincs vele túl nagy gondom.🤷🏻‍♀️

Még sétáltunk egyet Kutában, többek között kisétáltunk a partra, hogy majd onnan nézzük meg a naplementét és találtunk egy nagyon cuki és nagy szobrot, amit nyilvánvalóan azért húztak fel oda, hogy majd odavonzza a turistákat. Turistát sokat nem láttunk rajtunk kívül, helyi viszont rengeteg volt és a part mentén lefényképeztük a temérdek szemetet is, mert egyszerűen olyan mennyiség volt ezen a - kevésbé turistás - részen, hogy el se hittük. 🗑

Másnap 11-kor kicsekkoltunk a szálláson és olyan boldogan sétáltunk át a reptérre, amilyen boldognak szerintem már napok óta nem éreztük magunkat. Várt minket Malajzia, a csodás Malajzia. 🇲🇾