5. nap 🇮🇩 UBUD

 Mivel következő nap is gyönyörűséges, bár felhős időre ébredtünk, elindultunk megkeresni A rizsültetvényt. Ubudtól nagyjából 10 km-re fekszik, és úgy döntöttünk, ezért a távolságért nem bérelünk motort, lesétáljuk.🚶🏽‍♀️

Nem egy bonyolult történet, csak követni kell a boltokat, mert mind a 10 km ruha-, szuvenír-, zöldség-gyümölcs és élelmiszerboltokkal van kiépítve, melyek egyébként mind sokkal olcsóbbak, mint Ubudban.🪙

A rizsföldek ezen a részen úgy 5-6 km-en keresztül húzódnak megszakítás nélkül, lehetetlen eltéveszteni őket, mert körbepakolták azokkal a bizonyos hintákkal, ahol 25-40€-ért bárki sorban állhat 2-3 órát, hogy elkészüljön az a bizonyos ikonikus fotó, a rizsföld felett hintázva, lengő ruhában.👗

Oké, a 2-3 óra túlzás, a kevésbé populáris helyeken azonnal sorra lehet kerülni és ott biztos olcsóbb is, de az embereknek nyilván az kell, ami menőbb és drágább is.🫰

Egy percig se volt a fejemben megcsinálni ezt a képet, sőt, már előre biztos voltam benne, hogy nem akarom, pedig akkor még nem is tudtam, mekkora őrület jár hozzájuk. Azért mentünk oda, mert meg akartam nézni, hogy csinálják és konkrétan tátva maradt a szám.😳

Nagyüzemben, rotációban készülnek a képek, egyszerre 5, néhol profi fotóssal, máshol anélkül. Mondtam Sergionak, csináljon nekem pár képet és húzzunk, eleget láttam. Az árat azért tudom, mert visszafelé megállított, vagyis inkább lesuttogott minket egy pasi. Tisztára, mintha drogot árulna.😂

És ez így ment vagy 3 km-en keresztül. Amikor már nagyjából a rizsföldek közepén  járhattunk, elkezdtünk keresni egy helyet, ahol fizetés nélkül is bemehetünk, mert gyakorlatilag minden a hintázós bizniszről szólt.🙄

Végül találtunk egy helyet, ahol le tudtunk ereszkedni a rizsföldre, bár teljesen ingyen így sem úsztuk meg, mert a völgy aljában egy kis patak csörgedezett, amin csak úgy lehetett átkelni, ha kifizettük a hídvámot. Ez esetünkben abszolút vállalható összeg volt, 10.000 Rúpia (~0,75€).🪙

Körülbelül 3 órát töltöttünk el a földeken, körbesétáltuk az egészet, néhol mezítláb esve-botolva, csúszkálva a sárban.☺️

Lent a völgyben roppant zavaró, hogy minden 100 m-en van egy ilyen hintázós fergetegesség, mert az egész völgy zeng a sok idióta kiabálásától. Még mindig nem sikerült rájönnöm, mi szükség van a visítozós műsorra, ha egy olyan hintán ülsz, ami 3 ponton van kibiztosítva, alattad pedig háló. 🙄

Viszont amikor már igencsak bent jártunk az ültetvényen, volt egy kb. 1-2 km-es beugró, amit szintén körbejártunk és varázslatosan csendes és nyugodt volt. 🥰

Az van, hogy az emberek többsége nem veszi észre, mennyire gyönyörű ez a rész. Úgy értem, persze, dehogynem, látják, meg majd nézegetik a képeket, de 90%-ban megérkeztek, megcsinálták az egyiket az 5 jellegzetes Bali-i kép közül, majd robogtak tovább a következő helyszínre.🤷🏻‍♀️

Már sötét volt, amikor hazaértünk, bőven sötét, az utcákat a kutyák uralták, több helyen is inkább átmentünk a másik oldalra, semhogy szembeszálljunk velük.🦴

Le kellett mondanunk a szilveszteri szállásunk foglalását és helyben keresni egy újat, mert ahol voltunk nem maradhattunk, teltházas volt. 3 órán keresztül nézegettük a szállásokat, nyilván utolsó pillanatban csak a selejt maradt, abból igyekeztünk kikukázni valamit, aminek akár csak megközelítőleg elfogadható az ár-érték aránya.💸

Végül kiválasztottunk egyet, ami nem a legmegfelelőbb, de legalább saját konyhát ígért, gondoltuk, faraghatunk kicsit a költségeinken, ha már Bali annyira felárazódott. Gondoltuk.🙄

3.-4. nap 🇮🇩 UBUD

Az út Ubudba elvileg másfél órás, de a nagy forgalom miatt majd’ 3 óra lett belőle. A Kuta-Ubud autóút valószínűleg Indonézia legforgalmasabb útja, főleg Karácsonykor, de hát időzíteni mindig is tudtam.😅

A kocsin egy magyar lánnyal és egy ausztrál sráccal osztoztunk. Ez volt az első nap, amikor nem esett, de ez csak addig tartott, amíg úton voltunk. 🙄

Ubudban első esténken - Szenteste - egy olasz étteremben ettünk, amit Sergio még régről ismer, már nagyon vágytunk az ismerős ízekre. Carbonara spagettit ettünk baconös-rukkolás pizzával, mert bacont már Európa óta nem láttunk. Annyira finom volt, hogy a pizzából dupláztunk😅

Úgy tűnik, hogy Ubudban minden szállás hasonló, kívülről mintha templom lenne és elsőre eskü, hogy nem mondod meg, hogy hotel, vagy templom, és még egymástól is nehéz megkülönböztetni őket.🧹

Így alakult, hogy hazafelé csak harmadjára sikerült eltalálnunk az ajtót, az első alkalommal pedig olyan határozottsággal mentünk be, mintha mindig is ott éltünk volna és nem értettük, mire fel kérdezget minket a néni, hogy hova megyünk? Hát a szobánkba, hova máshova?🤣

A szobánk egyébként a legolcsóbb, amit csak Karácsony idejére találhattunk, kb. 4,5€/éjszaka. Második reggel Sergio egy közepes méretű csótányba botlott a fürdőben, onnantól kezdve mindig körülnéztem, mielőtt beléptem.🪳

A szobában folyamatosan fel-le rohangálnak a mini-gekkók, de őket szeretjük, mert megeszik a szúnyogokat, amiből most rengeteg van a sok eső miatt. Esténként a kint rekedt gekkók karattyolására alszunk el, tehát mondhatni, hogy a kellemetlen időjárás ellenére picikét elkapott minket a Bali-feeling.🦎

Első nap Ubudban végre volt 2-3 esőmentes óránk, így kisétáltunk a közeli rizsföldekre, hogy végre lássak is valamit, elvégre nem tudhattuk, meddig lesz szerencsénk az időjárással.☀️

Mivel a rizsföldek azok, amiket még sose láttam, már Vietnám óta ezekre vagyok rákattanva, ezért az elsődleges cél az volt, hogy eziránti kíváncsiságomat kielégítsük. 🌾

Közben elkezdtünk az árak után is érdeklődni, hogy mennyiért tudnánk a Gili szigetekre (maga a Gili szó is szigetet jelent, mégis mindenki így, duplán használja) eljutni, de nagyon úgy néz ki, hogy elkaptuk az évszázad legnagyobb esőzését, mert egyelőre határozatlan időre törölték a Gilikre vivő hajókat.⛵️

Vannak ott pont ismerősök, akik pedig menekülni igyekeznek onnan, mert napok óta nem állt el az eső. Eredetileg ott találkoztunk volna velük, 30.-ától szállást is foglaltunk, hogy az új évet búvárkodással üdvözöljük, de sajnos le kellett mondanunk.☹️

Igen, tudom, így jár az, aki a legesősebb hónapban jön ide, de Sergio járt már itt ebben az időszakban és 2-3 napnál nem esett többet, sőt, verőfényes újévi képei vannak.🌞

Így alapvetően abszolút optimistán álltam a témához, csak épp elfelejtettem számolni a szerencsémmel. Egyébiránt ahhoz képest, hogy esős évszak, rettenetesen sok a turista (hangsúly a rettenetesen).🙄

1.-2. nap 🇮🇩 BALI/KUTA

Az eredeti repülőnk este 10-kor indult volna Kuala Lumpurból Balira. Ez azért lett volna fontos, mert 30 napunk van Indonéziára, és ha azt túllépjük, nos, a kis balinézek örömmel fognak megsarcolni minket, mielőtt kitoloncolnak.🙄

Pont ezért vettük úgy a repjegyet, hogy 22.-ei érkezéssel, mert így pont 29 napra rá hagyjuk el az országot. Tökéletes. Vagyis csak lett volna, ha az AirAsia nem törli a járatunkat és rak ár minket egy korábbi járatra, amivel viszont mi is korábban érkezünk, amivel borulhat minden…😕

Végül a gépünk egy órát késett, ami nekünk nagyjából meg is felelt, a reptéren pedig húztuk az időt, hogy éjfél után kerüljünk sorra. Mondjuk ez azt a mukit, akinél a vízumot fizettük pont nem érdekelte, viszont a másikat annyira lenyűgözte, hogy általam egy új országot (Magyarország) fedezhetett fel, hogy majdnem bármit kérhettünk volna tőle😅

Mivel Balira jó két évig nem mehetett turista, amikor újra megnyitottak, bevezették, hogy fizetni kell a vízumért, mégpedig 500.000 Indonéz Rúpiát (~31€). 💶

Magában a pecsételős sorban úgy 500-an várhattak velünk együtt, úgy tűnt, mindenki Balin készül eltölteni az ünnepeket és bő két órán át vártuk, hogy sorra kerüljünk. ⏱

Amikor végre megvoltunk, rendeltünk egy taxit a Grab alkalmazás segítségével és miután sikerült egymást megtalálnunk a sofőrrel, suhantunk is a szállás felé.🚖

Minden jó, ha jó a vége, vagyis csak lenne, ugyanis a szállásunk egy putri volt. Hogy mi? Meglepődni? Én? Soha…🤨

Ekkor már hajnali 3 is elmúlt és a recepciós kedélyesen közölte, hogy konkrétan AZ a szoba, amit foglaltunk már nincs, de mutat nekünk másikat. Az a másik tiszta épp nem volt, de olyan fáradtak voltunk már, hogyha a légkodni működik, simán maradunk, de nem működött és anélkül kizárt dolog, hogy meg tudunk maradni ott.😫

Kértük, hogy ugyan mutasson már nekünk egy másik opciót - gondolván, hogy rosszabb már úgysem lehet… Hogy nem-e? Bár tény, hogy a szoba egy egész picit tisztább volt, de a fürdőben volt a plafonon egy hatalmas lyuk annak jeleként, hogy nyilvánvalóan ott igyekeznek megoldani a felmerülő beázási problémákat, a WC maga pedig olyan retkes volt, hogy lendületből fordultam is vissza.🤣

A hős lovagom hozta is vissza az embert, hogy ezt mégis hogy képzelik, hogy miután majd’ 3 évig voltak elzárva a turistáktól, képesek egy ilyen szobát kínálni, ahol ha megszállna, másnap mehetne egyenesen a kórházba…😅

Mindez természetesen google fordítóval zajlott, miközben a pasi végig vihogott, nem is értem, Sergio honnan szedi a türelmét ezekhez az emberekhez, én már pofán vertem volna. A megoldás az volt, hogy visszakaptuk a pénzt, majd a recepción (ami két oldalról nyitott volt) megvártuk a reggelt, mert az egyértelmű, hogy hajnali 5-kor már nem fogunk szobát kapni sehol.☹️

Sergio ledőlt aludni egyet, hogy formában legyen, ha újabb idiótákkal kell vitatkoznia, én pedig a hajnali életképet moziztam. A prostik kezdtek megérkezni a munkából, néhány kuncsaft távozott, a lányok leültek még kicsit csacsogni lefekvés előtt, egyesek megreggeliztek. Nagyon családias volt a hangulat. Közben elkezdett szakadni az eső, természetesen, mintha anélkül nem lett volna elég.😜

Úgy reggel 8 körül átsétáltunk egy másik hotelbe, ahol nyilván még nem kaptuk meg a szobánkat, így most rajtam volt a sor, hogy hunyjak egyet a recepción. Nem sokkal 1 előtt szóltak, hogy felmehetünk a szobánkba, szerintem megunták a kanapéikon alvó hajléktalanokat🤣

Mivel a szoba abszolút rendben volt, gyorsan lefoglaltuk a következő éjszakát is, hogy legyen időnk kicsit kipihenni magunkat és megtervezni a következő lépést.☺️

Miután berendezkedtünk, körbejártunk néhány irodát, felmérve a lehetőségeinket, és pénzt is váltottunk. Indonézia pénzneme a Rúpia és decemberben 16.200 körül kaptunk belőle 1€-ért.💶

Találtunk egy elfogadható éttermet is, ahol kipróbálhattam azt az ételt, amit a következő 29 napban is ettem, azaz a sült tésztát és a sült rizst. Mindkettőt zöldséggel, tojással, némi csirkével kaptuk, rendeltünk még hozzá 2 kólát és egy gyümölcstálat és 6€-t fizettünk érte.🤤

Nem sikerült rájönnöm, miért ragaszkodtam ahhoz, hogy pont Karácsonykor legyünk Balin, de ahogy az lenni szokott, a csökönyösségem visszaütött rám, mert az első 3 napban megállás nélkül szakadt az eső. Bár tény, hogy Kuta egyébként sem lenne álmaim uticélja, a part koszos és elhanyagolt, az utcán sétálva pedig lépten-nyomon drogokat és/vagy viagrát akarnak nekünk eladni. Igen, még nekem is.🙈

 

10.-12. nap 🇹🇭 HAT YAI

Reggel kiderült, hogy - hétvége lévén - az összes szoba le volt foglalva a hotelben, nem maradhattunk. Értelemszerűen - ugyanezen okból - minden más hotel jóval drágább volt, így mit volt mit tenni, el kellett indulnunk Hat Yai-ba.🤷🏽‍♀️

Sergio ekkor már úgy 12 órája “száraz” volt, és bár még mindig ramaty állapotban volt, de megbeszéltük, hogy a buszon is simán lehet fél-delíriumban, és tényleg muszáj lenne elindulnunk délnek.💪

Így amíg összeraktam mindenünk, gyorsan nézett egy olcsó szállást és felkerekedtünk. Azonban hamar kiderült, hogy ez most így nem fog menni, ugyanis csórikámnak jártányi ereje sem maradt.🤢

Bíztattam, hogy legalább a helyi megállóig bírja ki, és magamra pakoltam mindent, ami elfért a hátamon, majd így, 25 kiloval felmálházva cammogtunk tovább.🎒

Szerencsére a megálló közel volt és a “busz” is hamar jött, ami visszarepített minket a távolsági megállóba. Ahol pedig akkora szerencsénk volt, hogy volt helyünk a fél óra múlva induló kisbuszra.🚌

 260 Baht-ot (~7€) fizettünk fejenként a nagyjából négyórás útért, plusz némi késés persze. Sergiot gyakorlatilag egész úton rázta a hideg, ha nem épp a víz verte, csak úgy sütött a magas láztól mire Hat Yai-ba értünk.😢

Próbáltuk előre ültetni, mondván, lehet rosszul lesz, amit a sofőr nemes egyszerűséggel úgy oldott meg, hogy a kezébe nyomott egy zacskót. Köszi.👍🏻

Szerencsére onnan, ahol a kocsi kirakott minket alig 1 km-re volt a szállás, amit még én is kibírtam valahogy a csomagokkal. 😓

A hotel első ránézésre pont olyannak tűnt, mint az olcsó amcsi filmekben azok a lepukkant panziók, amik a tömeggyilkosok és prostik kedvelt helyei. Ehhez képest viszont nagyjából tiszta volt, és amíg nem tudtuk, hány napra van szükségünk, tökéletesen megfelelt. 👌

Hat Yaiban sok turistát egyébként nem láttunk, úgy tűnik, hogy a város csak amolyan összekötő Thaiföld és Malajzia között, mert szinte mindenki annyi időre megy, hogy érkezik és távozik.🇲🇾

Ezen az estén legalább egyikünk ki tudta aludni magát, aki nem én voltam. Kis betegem 15 órát aludt egyhuzamban, én meg közben azt lestem, lélegzik-e még, mert csak pihegett, a testén viszont szalonnát süthettem volna.❤️‍🔥

Reggelre végre lement a láza, így bemehettünk a városba megvenni a buszjegyeket Kuala Lumpurba. Amíg Hat Yai-ban voltunk az eső egy percre se állt el, így magából a városból sokat nem sikerült látni, de bevallom, amit láttam az is elég volt. 🌧

Sikerült megvennünk a jegyeket másnapra fejenként 600 Baht-ért (~17€) és csak, hogy tutira menjünk, vettünk egy lázmérőt is. A buszunk másnap este 6-kor indult Kuala Lumpurba és úgy hajnali 5 körül értünk oda.🙏

6.-9. nap 🇹🇭 KRABI

A következő 4 napban strand üzemmódba váltottunk. Mi Krabi Ao Nang nevű részén voltunk, aminek egy több km hosszú partszakasza van, ami folyton tele volt turistákkal.🙈

Az első nap után átmásztunk a hegyen, amiben egy majdnem biztonságos falépcsőzet is a segítségünkre volt és egy eldugott partszakaszra bukkantunk, ami egy hatalmas rezorthoz tartozik. Ide szinte minden nap visszajöttünk, mert alig voltak fürdőzők.👙

Hamar megtaláltuk azokat a kifőzdéket, ahol a legnagyobb adagokat adják a legalacsonyabb áron, és hatalmasakat ettünk. Minden este megjutalmaztam magam egy mangó-passiógyümölcs itallal, amit simán tudtam volna inni a nap 24 órájában, szünet nélkül.🥭

Az első napon kívül minden napra esőt mondott, így minden egyes napos órát nagyra értékeltünk és ki is használtuk. Hihetetlen nagy szerencsénk volt, mert 1-1 10 perces záporon kívül az idő végig gyönyörű volt.🌞

Aztán az utolsó napon Sergio rosszul lett. Nem egyértelmű, mitől, mert végig ugyanott, ugyanazt ettük, de egyszer csak belekerült egy hasmenéses-hányós pokolba, ami teljesen kiütötte. Mozdulni se nagyon tudott, bármi, ami bement rövid időn belül távozott belőle.🤢

Másnapig volt szállásunk, mentünk volna tovább, mert néhány nap múlva Kuala Lumpurban kellett lennünk, de az úgy bajosan megy, ha a víz is keresztülfolyik rajta. Arról nem is beszélve, ha a határon meglátják ebben az állapotban, azonnal karanténba vágják, kérdés nélkül.😐

Ezért úgy döntöttünk, maradunk még egy napot, aztán meglátjuk. Ázsiában gyakorlatilag potom áron vágják hozzád a gyógyszereket, így bevásároltunk mindent, amire szükségünk volt és vártunk.🤞

5. nap 🇹🇭 KRABI

Kisétáltunk egy templomhoz, ahol már előzőleg voltunk, de este és szerettem volna nappali képeket is csinálni. Mivel ingyenes volt, a benti múzeumot is meglestük és a toronyba is felmentünk.🗼

Később újra kibuszoztunk a pályaudvarra, hogy felszálljunk a Krabi-i buszunkra. Egy egyszerű emeletes buszról van szó szokványos ülésekkel, kényelmesnek épp nem mondanám, viszont azzal kezdték, hogy kiosztottak nekünk 1-1 takarót, egy üveg vizet, egy dobozos gyümölcslevet és egy becsomagolt édesburgonyával töltött zsemlét, ami elég undi volt, de ettől még nem voltam kevésbé lenyűgözve.🚌

Körülbelül 13 órás volt az út, 800 km-t tettünk meg. Félúton jött a következő meglepi, megálltunk egy 20 perces szünetre és amikor leszálltunk, egy lány elkérte a jegyeinket, és ételkupont kaptunk értük.😳

Egy hatalmas csarnokba érkeztünk, ahol félkörben vagy 10 különböző kifőzde ételei közül választhattunk. Végül egy leves mellett döntöttünk, ami olyan finom volt, hogy azóta is beszélünk róla. Pont annyi időnk volt, hogy gyors belapátoljuk, meglátogassuk a mosdót, megkeressük a buszunkat (volt vagy 20 belőlük) és már indultunk is tovább.💨

Reggel 7-kor értünk be Krabiba, ahonnan egyfajta platós taxival mentünk tovább egy kisebb faluba, ami fejenként 60 Baht-ba (~1,6€) került. Itt is érdemes előre kérdezgetni az árakat, mert mi két sráccal utaztunk (plusz néhány helyi), akik hamarabb leszálltak, mégis 100 Baht-ot fizettek fejenként.🪙

A turisták többnyire Phuketből szervezik a kirándulást Phi Phi-re, de Krabi egyébként sokkal közelebb van, bár nem panaszkodom, így is van elég turista a környéken. Nem is túl olcsóak a hotelek, bár gyanítom ez egész Thaiföldre igaz. Mi 13€-t fizettünk egy éjszakáért úgy, hogy a legolcsóbb hotelt választottuk.🪙

Amikor megérkeztünk még mindig nagyon korán volt (reggel 8), ezért megőrzésre lepakoltuk a táskáinkat, átöltöztünk és lementünk a partra aludni. 💤

A turisták számára rengeteg lehetőség van itt elverni a nehezen (vagy nem) megkeresett pénzüket, éttermek, bárok, prostik végig a főutcán és a part mentén is, jó pénzért még nyugágyat is lehet bérelni. Mi ettől eltekintettünk és lesétáltunk a partszakasz legvégéig, ahol már jóval kevesebben voltak.🙃

Úgy 2 körül már szépen gyülekeztek az esőfelhők, így elérkezettnek láttuk az időt visszasétálni és kikérni a szobánkat. Míg ez megtörtént szépen le is szakadt az ég, de fél órán belül újra hétágra sütött a nap. 🌞

Első vacsoránkra egy közeli étterembe ültünk be, ahol egész nap sok embert láttunk és viszonylag olcsóbbnak is tűnt, de nagyon kis adagokat kaptunk, így többet nem is ettünk ott. 🙄

Viszont a mangó-passiógyümölcs shake zseniálisan finom volt (50Baht) és végre kipróbáltam a Mango Sticky Rice-t, ami egy kókusztejes tejberizs mangóval. Alapvetően finom, csak nagyon édes, az pedig már az én problémám, hogy az agyam képtelen a rizst desszertként átprogramozni.🥭