Mivel drágám nem tud hátul ülni,
engem ért a megtiszteltetés, hogy a dallasi sráccal hátul foglaljak helyet és
egy darabig még azt gondoltam, meg tudom úszni a beszélgetést, ha látványosan
olvasni kezdek, de nem. A kazak határ Biskektől nagyjából egyórányira volt,
majd a határtól még további 4 órát utaztunk Almatiba. A sofőr egy igazi tróger
volt, ha lett volna bármi más módja az utazásnak és nem kérte volna el előre az
összeget, akkor simán kiszállok, és máshogy oldom meg. De mindegy, ez legyen a
legnagyobb gondunk.🚖
A határnál ki kellett szállnunk a
kocsiból és külön átsétálni magán a határon és az ellenőrzésen, én már előre
stresszeltem rajta, mert 10 nappal korábban sem volt éppen egyszerű a menet, de
mivel látták, hogy egyszer már átengedtek (Üzbegisztánból jövet), nem
volt semmi probléma, sőt, még a taxisunk is várt minket a túloldalon a
csomagjainkkal.🇰🇿
Mire Almatiba értünk szépen be is esteledett, a jófej taxis bácsi természetesen csak a buszmegállóban volt hajlandó kirakni minket, ami nagyjából 5 km-re volt a szállástól, de semmi gond, amúgy is egész nap kocsiban ültünk, mi az nekünk.🥾
Almati egészen 1998-ig Kazahsztán
fővárosa volt, nagyjából kétmillióan lakják, egy darab metróvonallal is
rendelkezik és sokkal modernebb, mint korábban gondoltuk volna. Az alma kazakul
is almát jelent és azért is hívják így a várost, mert ez a jelképe.🍎
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése