Még előző este érkezett egy Dubajban élő indiai család 5 gyerekkel, velük költöttük el a vacsorát, reggel pedig az ő készülődésükre ébredtünk, ugyanis ők már korán megindultak lefelé, mert lóháton, vezetőkkel tették meg az utat oda-vissza. Nekik köszönhetően mi sem aludtunk délig, sőt, már előtte úton voltunk, hogy megtegyük a 15 km-es utat lefelé. Kicsit csipkednünk kellett magunkat, mert esőt mondott, de úgy gondoltuk, lefelé majd gyorsabban megtesszük az utat. Nem így történt.🐴
Ezen kívül a földes-köves útnak nagyjából 2 órára volt szüksége ahhoz, hogy sártengerré váljon, úgyhogy estünk-keltünk-seggen csúsztunk lejtmenetben. Először úgy 3 óra után találtunk egy viszonylag fedett részt, ahol rá tudtunk nézni a telónkra, azt hittük, már közel járunk, de kiderült, hogy még az út felénél se tartottunk. Néha megálltunk 1-1 fenyő alatt szusszanni egyet, de nem mertünk sokat várni, mert nem tudtuk, lesz-e újra jégeső, mint két nappal azelőtt és nem akartuk megvárni, míg kiderül.🌲
Egymást támogatva, bátorítva végülis túljutottunk a nehezén és még viccelődni is volt energiánk. Ahogy az várható volt, az utolsó 5 km-en elállt az eső, viszont fújt a szél és tökig vizesen talán még az esőnél is kellemetlenebb volt. Folyamatosan forró zuhanyról beszéltünk, és a hotelről, ami – elméletileg – az út végén vár ránk. Gyakorlatilag viszont nem tudtuk biztosra, vár-e ránk, mivel internet híján nem tudtunk szállást foglalni.🚿
Amikor már csak úgy 2-3 km volt hátra, épp megálltunk, hogy levegyük magunkról az esőkabátokat, amikor jött egy autó. Előtte már vagy 4 ment el mellettünk és nézte végig, ahogy szerencsétlenkedünk, de ennél rögtön megjegyeztem, hogy tuti felvesz minket. Természetesen így is történt.🚙
Egyébként mi még jobban is jártunk, mint az előttünk és az utánunk érkezők-távozók, mert az egyetlen száraz időszak azokban a hetekben az a 3 nap volt. Nem nagyon szeretném elképzelni sem, hogy azok, akikkel útközben találkoztunk és mentek felfelé, végül milyen körülmények között kellett lemászniuk többnapi esőzés után.💧
Végül a kocsi, ami felvett minket kirakott ott, ahol a busz is két nappal korábban és már azon gondolkodtam, hogy álljunk ki stoppolni, mert én ott helyben fogok kockára fagyni, de már jött is a busz és visszavitt minket Karakolba.🙏
A szálláson valóban vártak ránk a maradék cuccainkkal, kaptunk is egy nagyobb és melegebb szobát plusz még azt is megengedték, hogy használjuk a mosógépet, úgyhogy úgy, ahogy voltunk, dobtunk le mindent magunkról egyenesen a gépbe és még a komplett sáros cipőinket is kimostuk. A félórás forróvizes zuhanytól pedig újult erőre kaptunk.🛌
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése