Így nagyjából 15 órán át tartott az út, mert mindkét határnál körülbelül két órán át tartott, mire továbbengedtek minket. Ahogy már korábban is írtam, valamiért egyik rendszer sem kedveli a magyar útlevelem, a kazah-kirgiz határon ráadásul volt egy 5 perc, amikor azt hittem, vissza fognak fordítani, mert nem nagyon tudtak velem mit kezdeni. Hosszas vitatkozás, némi külső segítség és két helyi tolmácsolásával végül sikerült elmagyarázni, hogy tényleg csak turista vagyok és Magyarország tényleg létező hely és elengedtek.🛂
Szerencsére Biskek alig egyórányira volt a határtól, így onnan már hamar megérkeztünk és mivel a hotel nagyjából 500 méterre volt a buszmegállótól, gyorsan kómába is zuhantunk arra a napra. Valahogy benéztük a dátumot és rossz napra foglaltunk szobát, de a recepciós lány egy nagyon cuki önkéntes azerbajdzsáni lány volt és megoldotta a problémát.🕞
A szállás egy jó kis nomád hotel volt közös helységekkel, ahol esténként összegyűltünk a többi utazóval és beszélgettünk, azaz információt gyűjtöttünk. Valamiért Kirgizisztánban nehéz volt a netről bármit is megtudni, úgyhogy sokat kellett kérdezősködni és néha a szerencsére is játszottunk. A hotelben összeismerkedtünk egy német párral, egy pakisztáni fiúval, egy olasz lánnyal, két francia sráccal, egy német lánnyal és ugye mi képviseltük a spanyolokat és a magyarokat. Érdekes volt, ahogy a teljesen különböző (szinte ellenséges) kultúrák összeülnek és viccelődnek egymáson, felhozva a sztereotípiákat.☺️
Egyébként a kirgizek más emberekhez való hozzáállása már az első nap lenyűgözött, roppant dicséretesnek mondanám. Bementünk a legnagyobb boltba, amit csak találtunk venni néhány dolgot és valahogy zavar kerülhetett a fejünkbe, vagy csak a feliratokból nem tudtunk elég információt összeszedni, mindenesetre vettünk egy csomó akciós árut, amik végül mégsem voltak akciósak. Amikor ezt megemlítettük a kasszás néninek, kézzel-lábbal mutogatva elmagyarázta, hogy ami akciós, az csak azoknak, akik az üzlet törzskártyájával rendelkeznek, de ahelyett, hogy annyiban is hagyott volna minket – elvégre mi tévedtünk – simán feltartóztatva a sort csinált nekünk egy kártyát és még a vásárlásunkat is sztornózta, hogy megkaphassuk a kedvezményt.🛒
Miután Üzbegisztánban heteken át csak nehéz és zsíros ételeket ettünk, bevallom őszintén, én vágytam valami nem helyire, valami ismerősre. Így Biskekben csak Kfc-t ettünk. Mivel amúgy is a hegyekbe készültünk, ahol a terv szerint jurtában alszunk és azt esszük, amit a helyiek, részemről nem járt nagy lemondással két napig csirkét enni és nem a helyi ételeket. Tehát a Kfc-ben ettünk és amikor szóltam, hogy bocsi, de én nem csípőset szeretnék, minden gond nélkül kicserélték nekem, még a száját se húzta el senki. Ezt nevezem én hozzáállásnak.🐓
Mivel 3 héttel azelőtt még nem tudtuk, hogy Kirgizisztán lesz a következő állomásunk és abszolút spontán volt az ötlet, hogy hát akkor vegyük be ezt az országot is, nem nagyon terveztük meg, mit fogunk csinálni, sem pedig azt, hogy mennyi ideig maradunk, hivatalosan 60 napot töltethetünk el vízum nélkül.🇰🇬
Kirgizisztán (is) egy posztszovjet ország, ahol mintegy 6 millióan laknak egy akkora területen, ami a duplája Magyarországnak, a lakosság hatoda pedig a Dunaújvárosra emlékeztető fővárosban, Biskekben él. Kirgizisztán pénzneme a Szom, hasonlóan, mint Üzbegisztánban, 1 €-ért 83 Szomot kaptunk májusban.💶
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése