12. nap 🇺🇿 KHIVA

Korábban említettem, hogy a bucharai hotelben megismerkedtünk egy kolumbiai párral. A második napon Khivaban újra összefutottunk velük. Ez annyira nem nagy csoda, mint amilyennek tűnik, mert bár Üzbegisztán gyönyörű, de nem túl nagy, és a turisták mind a selyem útját járják be, ami 3 városból áll, Samarkand, Buchara és Khiva, plusz még van egy főváros és nagyjából meg is vagyunk az országgal. Tehát nem volt nagy meglepetés, hogy találkoztunk velük, az már annál inkább, amikor kiderült, hogy egy hotelben szálltunk meg, ráadásul a mellettünk levő szoba az övék. Oké, ők is hátizsákkal utaztak, úgyhogy utólag logikus, hogy ők is a legolcsóbb szállást választották, az pedig ez volt, de akkor nagyokat kacarásztunk azon, hogy Üzbegisztánban tényleg kicsi a világ.🇺🇿

Rögtön le is ragadtunk velük csacsogni vagy 2 órára, mondjuk én csak kapkodtam a fejem, míg bele nem szédültem, mert még az életemben nem hallottam kolumbiai dialektust és egyébként is olyan dolgokról beszéltek, amikhez közöm nem volt, úgyhogy csak figyeltem és tanultam, miközben próbáltam okos fejet vágni, mint aki tökéletesen képben van. Ez egyébként abszolút működőképes történet, már akkor is bevált, amikor Ausztriába költöztem és 90%-át nem értettem annak, amit körülöttem beszélnek, viszont itt velünk volt Sergio, aki már ismerte az okos vagyok, mindent értek arcomat és lebuktatott.🧐

Aztán még csatlakozott hozzánk egy német pár is, akik szintén Bucharából érkeztek frissiben, úgyhogy csak úgy röpködtek a keresztbe-kasul beszélgetések németül, spanyolul és angolul. Meg is dumcsiztuk, hogy szupi, akkor ki is bérelhetünk egy kisbuszt és nekivághatunk a sivatagnak, aminek mondjuk én személy szerint nagyon megörültem, mert az egyetlen voltam a csapatba, aki mindhárom nyelvet beszélte, úgyhogy külön gyönyörűség lett volna kicsit gyakorolni a nyelvek váltogatását egy napig, de végül a németek valahogy kiszóródtak a csapatból.😅

Mivel faszányosan elbeszélgettük a fél délutánt, nem sok maradt hátra a napból, csak újabb vadászatra indulás étterem terén, viszont cseppet sem keseregtünk el, elvégre egyetlen sétával bejártuk gyakorlatilag az egész óvárost, aminek felfedezésére és kiélvezésére azután még 6 teljes napunk maradt. Miután elköszöntünk a kolumbiaiaktól, kerestünk egy tetőtéri kávézót, hogy ihassunk egy teát, valamint, hogy meglessük a várost fentről.🫖

Felhőkarcolók Taskentben sem igazán vannak, vidéken viszont kizárólag 2-3 emeletes épületekkel találkoztunk, így minden városban simán lehet találni egy olyan épületet (főként tetőtéri éttermeket), aminek a tetejéről belátható az óváros. Khivában ez egy hotel tetőteraszán találtuk meg, ahol a tea nem volt egy nagy eresztés, a személyzet meg egyenesen borzalmas. Viszont egy emelettel lejjebb volt a hotelnek egy másik terasza, ahol kényelmesen üldögélve neteztünk a következő egy hétben, gyakorlatilag minden nap, órákat, anélkül, hogy bármit is fizetnünk, vagy rendelnünk kellett volna.🌃