11. nap 🇺🇿 KHIVA

Éjszakai vonattal utaztunk tovább Khiva-ba, ami hajnali fél 5-kor indult, délelőtt 11-re érkezett meg és nagyjából 10€-ba került. Mivel a Ramadán ekkor ért véget – május 1. –, nekünk pedig fogalmunk nem volt arról, ez mit is jelent, sikerült egy olyan hétre megérkeznünk, amikor szünet van az iskolákban, és – természetesen – az egész világ mozgásban van.🚂

Eredetileg 2-3 napot terveztünk – maximum – eltölteni Khivában/ Xivában, beleszámolva, hogy esetleg belustulunk valamelyik nap, viszont ebből végül 8 nap lett, mivel nem kaptunk vonatjegyet hamarabb, hála a tájékozatlanságunknak. Ha választhattunk volna, nem éppen ebben a városban raktuk volna magunkat pihenő állásba, de nem választhattunk. Tehát 8 napunk volt arra a településre, amit egy nap alatt is kényelmesen fel lehet fedezni. Azért feltaláltuk magunkat, nah.🙄

Az első napot ki is X-eltük azzal, hogy érkezés után kómába zuhantunk egy fél napra. Mivel sikerült egy pompás, ablaktalan szobát foglalnunk az első 2 napra (17€/éjszakáért reggelivel), nem nagyon érzékeltük az idő múlását és csak este tértünk magunkhoz. A tulaj egyébként nagyon kedves és segítőkész volt, bár sajnos az égvilágon semmit nem beszélt angolul. Viszont még azt is megengedte, hogy a reggelinél a saját teánkkal javítsuk fel az övékét, sőt, esetenként még plusz teavizet is forralt nekünk. Tényleg nem az ő hibája volt, hogy utáltuk a szállást, ő mindent megtett annak érdekében, hogy jól érezzük magunkat. Viszont olyan szinten rosszul érintett minket, hogy a szobában nem volt semmi természetes fény, hogy ahogy tudtunk, cseréltünk, mert az biztos volt, hogy ott nem fogunk túlélni 8 napot.🏠

Első este nagyjából két órán keresztül kerestünk egy helyet, ahol ehetünk valamit, mert nagyon úgy tűnt, hogy ebben a városban csak közértek vannak, az éttermek vagy zárva voltak, vagy nem éppen az az árkategória, amit ki szerettünk volna fizetni. Végül találtunk egyet, természetesen 10 méterre a hoteltől, hol máshol, ahol pompás kebabot ettünk, csak a számlán csodálkoztunk el kicsit (nagyon), mert jóval többet fizettünk, mint amire számítottunk – mondjuk csodálkoztunk is először, milyen olcsó -, de ez csak a saját hülyeségünk volt.🍽

Ahogy haladtunk egyre beljebb az országban, úgy csökkent az idegen nyelveket beszélő személyek száma. Pedig már Taskent sem bővelkedett bennük. Az történt, hogy saslikot rendeltünk mini kebabokkal, és kétszer is rákérdeztünk a pincértől, hogy ez tényleg úgy van-e, ahogy elsőre tűnik, hogy annyit fizetünk csak érte, amennyit, és mindezt 4-4 darabért, ami hihetetlenül baráti árnak tűnt. A felszolgáló nagyban bólogatott, hogy igen, az annyi, mi pedig elhittük, hogy megértett minket, mivel beszélt pár szót angolul. De nem, nem értett meg. Így később esett le, hogy az étlapon nem a 4 darab árát láttuk, hanem darabjáét. De hát hülye ember a saját kárán tanul. A kaja pedig tényleg finom volt, vissza is mentünk többször is oda enni.😋