13. nap 🇺🇿 KHIVA

Reggelinél természetesen újra összefutottunk a kedvenc párosunkkal, és újra sikerült olyan szinten belemerülni a trécsbe, hogy délután 3 is elmúlt, mire asztalt bontottunk. Viszont találtunk egy taxist, aki azt ígérte, hogy egy röpke 3 órás úttal elvisz minket másnap a sivatagba, ahol mindenféle régi kastélyok romjait csodálhatjuk meg, mindezt potom áron, 50 dollárért. Mondjuk eredetileg mi az Aral tóhoz mentünk volna, de mint kiderült, egyrészt rohadt messze volt, másrészt pedig olyan szinten kiszáradt már, hogy az a része, ami még megmaradt, már Kazahsztánban van, oda meg most annyira nem akartunk menni, pláne nem a sivatagon keresztül.🌵

Úgyhogy maradt a sima egynapos Aral sivatagi túra. Mivel viszont egy helyről indultunk az útra és a taxis is ide hozott vissza minket, úgy döntöttünk, hogy nem cserélünk még másnap szobát, maradunk még egy éjszakát, a srácok úgyis utaztak el a rákövetkező napon, egy éjszakát még kibírunk a barlangban.🙄

Délután – legalábbis ami még megmaradt belőle – felmásztunk a belvárost körülvevő falra és körbesétáltunk rajta. Khiva egyébként nagyon szép – csak kicsi – és tiszta város, amit folyamatosan szépítenek, bővítenek. Annak ellenére, hogy elvileg szünet volt, a munkások folyamatosan dolgoztak a város egy-egy pontján bővítve, renoválva. A néhány napnyi fagyoskodás után bedurrantott az igazi sivatagi nyár és patakokban csorgott rólunk a veríték álló nap.👩‍🏭

Nem tudom, hogy az üzbég alapvetően egy mulatkázó nép, vagy csak amikor ott voltunk ment a party lépten-nyomon a ramadán lezárásaként, de tény, hogy sok mulatozásnak voltunk tanúi és az idősek, azok aztán tudnak vigadni.🕺

A hotelhez egyébként egy étterem is tartozott, ott reggeliztünk, ezen az estén pedig ide mentünk vacsizni is és kipróbáltunk egy jellegzetes helyi levest, ami egy fűszeres paprikás leves volt marhahússal, krumplival és jó sok tésztával.🍲