4. nap 🇰🇬 ALTYN ARASHAN

Mint említettem, Kirgizisztán nincs éppen tömve turistákkal, így amikor másnap megindultunk a szállásról, halvány fingunk nem volt, mi vár ránk a következő 3 napban. Nekem még annál is kevesebb. Egy dolgot megtanultam egy életre. Soha többet nem fogok nekiállni hegyet mászni úgy, hogy előzetesen nem keresek ki minden egyes információt, amit csak fellelhetek.ℹ️

A 350-es busszal utaztunk 13 km-re Karakoltól, az Ak-Suu nevű településig. Nem voltunk benne teljesen biztosak, hogy jó a busz száma, azt pedig, hogy hol van a megálló, csak nagyjából belőttük, mégpedig úgy, hogy nemes egyszerűséggel elsétáltunk arra az útra, ami elvileg oda vitt. Majd leintettük a 350-est és megkérdeztük, helyes-e az irány. Az volt.🧭

Ahol a busz lerakott minket, 15 km-t sétáltunk hegynek fel Altyn Arashanba, ami körülbelül 6-700 méteres szintemelkedést is jelentet (2440m). Az út szinte végig egy patak mentén vezetett, a táj pedig hihetetlenül gyönyörű volt. Nagyjából 5 óra alatt tettük meg az utat, kényelmes tempóban, elszotyizgatva, fényképezgetve.🌻

Az nem kifejezés, hogy éppen időben érkeztünk meg célunkhoz, mert a vihar, aminek előjeleit már 2 órája láttuk, pont a szállás kapujában ért el minket, és 5 perccel azután, hogy beléptünk az ajtón, már 3 cm átmérőjű jégdarabok hullottak az égből.🧊

Pont, amikor megérkeztünk, ültek vadi-új társaink asztalhoz, 4 francia - két korzikai hölgy és egy párizsi pár. Érdekes módon szinte mind beszéltek spanyolul, amivel meg is dőlt a sztereotípia, miszerint a franciák nem beszélnek nyelveket. Plusz Sergio kicsit megvillantotta francia tudását, amivel engem úgy, ahogy voltam, sikerült is lenyűgöznie. Eredetileg úgy terveztük, hogy jurtában fogunk lakni és egyébként volt is egy jurta, ha nagyon akartunk volna, simán aludhattunk volna benne, de annyira hideg volt, hogy inkább nem akartam.🏕

A szállás egy 6 szobás faház volt ebédlővel. Voltak sokágyas szobák is, a mienk kétágyas volt. Olyan hideg volt, hogy több teát ittam, mint valaha, pedig előtte is azért szép mennyiséget fogyasztottam. Áram azon a magasságon akkor van, ha csinálsz és ők vízenergiás generátorokkal oldották ezt meg. Internet természetesen nem volt, a tulaj azt mondta, hogy valahol feljebb van egy kábel és ha felmegyünk és szép az idő és még szerencsénk is van, tudunk fogni netet. Természetesen fűtés se volt és ha azt mondom, hogy Karakolban befagyott a mindenünk, akkor az semmi ahhoz képest, milyen hideg volt a hegyen, ahol egyébként – bár már május volt – néhol még hó is volt. Így folyamatosan ment a hagyományos fatüzelésű, multifunkcionális kályha, amivel fűtöttek, vizet forraltak és reggelit készítettek.♨️

Sokat mondjuk nem ért és nagyjából 3-4 méterre a kályhától már olyan hideg volt, hogy attól féltem, hogy letörnek a fogaim a vacogástól, viszont a tulajdonos hölgy látta, hogy mennyire szenvedek és adott nekem egy csomó extra takarót. Aztán elmesélték azt is, hogy zuhanyzáshoz meleg víz nincs, csak hideg, az is kint, az épületen kívül, mondtam is rögtön, hogy semmi baj, én nagyon jól elleszek három napig fürdés nélkül, köszönöm szépen, legalább melegít a kosz.🚿

Rögtön érkezés után beszédbe elegyedtünk mindenkivel és a tulajdonos lány elmesélte, hogy előző nap megszállt nála néhány hegymászó, akik felmásztak az Ala-kül tóhoz, ahova mi másnap készültünk és mesélték, hogy még be van fagyva. Én ott nagyjából le is jöttem mindenről, de nem úgy a lovagom, aki erre közölte, hogy az nem is baj, mert őt amúgy sem a tó érdekli, hanem a kilátás a tó melletti hegyről. Oké.🏔