3. nap 🇰🇬 KARAKOL

Ezen a napon fogtunk egy marshrutkát és elutaztunk Biskekből Karakolba. A terv az volt, hogy Karakolban megszállunk egy éjszakát, másnap felmászunk Altyn Arashanba, onnan szintén csinálunk egy egynapos túrát egy Alakul nevű tóhoz, aztán visszaereszkedünk, megpihenünk Karakolban és majd meglátjuk, hogyan tovább.🐟

Nem nehéz egyébként fuvart találni Karakolba. Mivel nem túl sok turista-célpontja van az országnak, nagyjából két irányba megy az összes busz. Abból az egyik Karakol, ami az Iszik köl nevű tó partján helyezkedik el. Az út 6 órás volt és nagyjából 6 Euróba került (500 Som) Tény, hogy van ennél költségesebb módja is az utazásnak, német barátainkat 200 Euróért vitték át Karakolba és lovakkal fel a hegyre, majd le, mi annál kicsit merészebbet léptünk és mindent egyedül intéztünk, vezető nélkül. Még azt is sikerült elérnünk, hogy a buszon elöl üljünk, amit egy kicsit megbántam később, mert a sofőr láncdohányos volt, úgyhogy passzívan nagyjából egy dobozzal elszívtunk, mire Karakolba értünk.🚬

Karakol körülbelül 1780 méteren fekszik, amikor megérkeztünk, rögtön meg is éreztük a szintkülönbséget (Biskek – 800m). A hőmérsékletkülönbség is figyelemreméltó volt, minden létező meleg ruhadarabomat magamra aggattam, aztán úgy kimelegedtem, míg a világmindenséggel a hátunkon a szállásra értünk, hogy sorra kapkodtam le magamról mindent. Karakolban nincsenek magas épületek. Nincs csúcsszuper rezort, sem csilliárd csillagos hotelek. Mi egy családi házban foglaltunk szállást. Alapvetően jellemző Kirgizisztánra, hogy vidéken főleg olyan szállások vannak, amik családi házakban vannak kialakítva, így sokszor magával a családdal tudsz étkezni, ami roppant érdekes, viszont nyelveket nem nagyon beszélnek, úgyhogy itt is a kézzel-lábbal mutogatás működött.🤨

Mint kiderült, nagyjából a hegymászó-szezon előtt 3 héttel érkeztünk, éljen a tájékozatlanság, és olyan hideg volt, hogy ahogy megérkeztünk, azzal a lendülettel kapcsoltattam be a fűtést a szálláson. Saccperkábé 10 fok volt. Az azt jelenti, hogy 30 fokkal volt hűvösebb, mint ott, ahol azelőtt egy hónappal voltunk… Ez az információ azért volt mulatságos, mert amikor raktam össze a hátizsákom, Sergio az összes meleg ruhámat kiszóratta velem és csak keveset hagyott magammal vinni, mondván, nem lesz rá szükséged, feleslegesen cipelnél plusz kilókat egy évig. Nem cipeltem.🧣

Viszont a család nagyon cuki volt, kaptunk tőlük mindent, amivel teát tudtunk magunknak készíteni és még a konyhát is használhattuk, így bevásároltunk egy csomó zacskós levest. Plusz, még azt is sikerült velük lebeszélni, hogy hadd hagyjuk a cuccaink 70 %-át náluk megőrzésre, mivel a következő 3 napra csak a legszükségesebbeket szerettük volna magunkkal vinni, utána viszont újra szükségünk volt a szobára. Ingyen és bérmentve megőriztek nekünk mindent az utolsó zokniig.👨‍👩‍👦