Mivel tudtuk, hogy vissza fogunk
térni a kirgiz fővárosba, nem nagyon vittük túlzásba a városnézést, mondjuk nem
is nagyon tehettük volna, mert nah… Mondjuk úgy, az emberek nem Biskekért
látogatják az országot. Nem is nagyon értettük később, amikor együtt utaztunk
egy egyesült államokbeli sráccal, beszélgettünk és megkérdeztük, tetszett-e
neki Kirgizisztán. Hááááát jaaaa amúgy igen, mondhatjuk. Hol voltál? Biskekben. Ja, oké.🙄
Egyébként itt is lehet fizetett útra menni, ha valaki annyira nem vállalkozó kedvű, hallottunk mindenféle horror összegeket 80-200 dollárig. Mi ezt annyira nem éreztük, mentünk szépen a magunk feje után, ahogy mindig, nem is került összesen se ennyibe a 10 napunk az országban.🤷🏽♀️
A kirgiz buszokat egyébként Marshrutkának hívják, Sergio mindenfelé következetesen Matrjuskának nevezte őket, meg is kaptuk érte a mosolyokat. Természetesen itt is voltak olyanok, akik megpróbáltak lehúzni minket, de igyekeztünk minél több infót leszedni a netről (nem éppen egyszerű) és azokhoz az összegekhez ragaszkodni, amiket találtunk.🙃
Persze, itt is van egy kommunista tér, aki még nem látott őrségváltást, annak még a műsor is érdekes lehet, láttunk zsinagógákat. Kinéztünk a helyi piacra is, mert ugye nekem az már szinte kötelező, volt egy finom józsefvárosi kínai jellege, de az igazi, ételes piac nagyon autentikus volt. Természetesen egyértelmű volt, hogy turisták vagyunk, így a világ összes árusa velünk akarta megkóstoltatni az áruját. Ismét.🥧
Hazafelé sétálgatva még a cirkuszba is bementünk, mert megtetszett az épület és mivel hogy-hogy nem, az ajtó nyitva volt, besurrantunk. Pont egy műsor ment, a Szépség és a Szörnyeteg – kirgizül. Sajnos már majdnem vége volt, mire megérkeztünk, de így is érdekes volt meghallgatni a mese betétdalát a saját verziójukban.🧚♀️
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése