Este 7-kor érkeztünk meg
Kazahsztán északi részére, a fővárosba, Nur-Sultanban. Addigra olyan szinten
megállt a levegő a vonaton, hogy én csak szimplán megpróbáltam valahogy
kibírni. Megérkezvén természetesen megrohantak minket a taxisok, de mi most sem
választottuk a könnyebbik utat, egyenesen mentünk a buszmegállóba. Mikor végre
megjött a buszunk, a sofőr közölte, hogy ott bizony nem veszünk jegyet, mert
vagy van egy kártyánk, amivel a helyi tömegközlekedés fizethető, vagy minden
busz ablakára van ragasztva egy QR kód, azzal lehet jegyet venni. Internetünk
természetesen nem volt, így nem erőltettük a jegy témát, inkább utaztunk anélkül,
gondoltuk, ha jön a kaller, majd eljátsszuk a hülye külföldit, amúgy se a mi
hibánk, hogy nem tudunk venni.🚌
Szerencsére, amikor jött a
kaller, akkor már nagyon közel voltunk a szállásunkhoz, így inkább leszálltunk.
Nur-Sultan városa roppant modern, rengeteg felhőkarcolóval, egy ilyenben volt a
szobánk is. A lakás a 22. emeleten volt és 4-5 különböző méretű szobával
rendelkezett, ebből kaptuk meg az egyiket, de volt amolyan hoszteles, emeletes
ágyas, 10 személyes szoba is.🛏
Összesen 11 napot töltöttünk itt el. Végig úgy éreztem magam, mintha egy diákszállón lettem volna, csakhogy itt most én voltam az egyetlen lány.👧🏽
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése