Így nem volt mit tenni, mint kitalálni, merre tovább. Szerettünk volna visszamenni a biskeki szállásunkra, de valamiért besurmóskodtak és jóval drágábban akarták nekünk kiadni a szobát, mint előzőleg és mindezt úgy, hogy egyébként simán lehettünk volna szemetek és foglalhattunk volna a Bookingon keresztül is, úgy nekünk 5€-val olcsóbb lett volna, mint amit ők mondtak, de így már annyira nem akartunk visszamenni. Így kerestünk egy másik szállást, ami nem volt a legjobb, de legalább olcsó és közel a taxiállomáshoz.🚕
Eldöntöttük ugyanis, merre megyünk tovább, mégpedig Almatyba, Kazahsztánba. Besétáltunk a buszmegállóba jegyet venni, de nagy meglepetés ért minket, nincs se busz, se marshrutka a szomszéd országba, vonat meg pláne nem. A Covid miatt törölték a buszjáratokat a két ország között és még nem állították vissza őket.😅
Körbekérdeztük a taxisokat, ki-mennyiért vinne át minket és az egyik viszonylag baráti árat mondott, csak annyi volt, hogy az ár csak akkor érvényes, ha négyen vagyunk utasok, ha csak mi ketten, akkor nekünk kell kifizetni a teljes költséget. Mondtuk, hogy nincs semmi baj, időnk van bőven, mondjanak egy időpontot, mikor menjünk vissza másnap és majd várunk, amíg meg nem telik a kocsi.🕦
Reggel fel is keltünk időben, rabszolgahajcsárként ostoroztam emberemet, hogy időben, 10-re odaérjünk a taxiállomásra, mert ebben az időpontban maradtunk velük. Sergio nyöszörgött kicsit, hogy ezt a 10-et az égvilágon senki sem veszi komolyan rajtam kívül, de mondtam, az nekem pont elég és ha 10 van megbeszélve, akkor mi ott is leszünk 10-re. Oda is értünk, majd 5 órát várakoztunk a kocsiban, mert csak nem akartak más utasok jönni. Közben bekéredzkedtünk a taxiba aludni kicsit, ha már nincs szó semmiféle indulásról. Végül jött egy egyesült államokbeli, dallasi srác, és lebeszéltük a sofőrrel, hogy a 4. utas részét szétdobjuk, mert se várni nem akarunk, plusz kényelmesebb is lesz így nekünk. Így nagyjából 18 $-ra jött ki fejenként az út.💲
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése