Előre is elnézést kérek mindenkitől, aki már járt Kazahsztánban és szereti a konyháját. Nagyon is lehetséges, hogy mi csináltunk valamit nagyon rosszul, mindenesetre szerintem olyan, hogy kazak konyha, nem létezik. Pedig próbálkoztunk, tényleg. Elképzelhető, hogy azért alakult így, mert az üzbégeknél kezdtünk, aztán Kirgizisztán is viszonylag magasra rakta a lécet, de Kazahsztánban gyakorlatilag csak annak volt íze, amit magunknak készítettünk el. Azt hozzátenném, hogy az összes posztszovjet országban nagyjából ugyanazokat az ételeket ettük, csak minden országban máshogy hívták őket és kisebb-nagyobb eltérések voltak közöttük. 🥘
Almatiban még próbálkoztunk étteremmel és gyorskajáldával is, de aztán fel is adtuk. Azt nem tudom, hogy hogy csinálták, de napokig szemeztem a cserkókkal, mert már nagyon régen nem ettem és nagyon jó színük volt, ráadásul még olcsóbb is volt, mint itthon, aztán végül vettünk és hihetetlen, de annak se volt íze. Fogalmam sincs, hogy csinálják, de szó szerint semminek nincs íze.🍒
Néhányszor ettünk egy kifőzdében, ami egyébként rossz nem volt, bár olcsó se, viszont ezt még megfejelték azzal, hogy minden alkalommal lehúztak minket. Nem sokkal, de pont annyival, hogy feltűnjön nekünk. Vitának helye nincs, mert nyelveket nem beszélnek, még kevesebbet, mint a korábbi országokban, ha ez egyáltalán lehetséges, mi pedig még mindig nem tanultuk meg az oroszt, úgyhogy hagytuk a francba.🤷🏽♀️
Szerintem az van, valahogy azt tapasztaltam az egész országban, hogy olyan kevés a turista, hogy egyszerűen nincsenek megfelelően szocializálva a fogadásukra. Amikor meg végre vannak (mármint turisták), akkor annyira megörülnek nekik, hogy csak a dollár jel villog a szemük előtt és próbálnak minél többet kisajtolni belőlük. Ez roppant sajnálatos, mert egyébként nagyon tetszett az ország.🇰🇿
Mindenesetre a következő napon lelkileg és mindenféle módon próbáltunk felkészülni az egynapos vonatozásra. A szálláson megengedték, hogy mossunk, nagyjából 80 centet kértek el érte, ami roppant nagylelkű volt úgy, hogy egy teljes hetet töltöttünk náluk, de hát mindenki úgy és abból él meg ahogy és amiből tud.🚂
Vettünk egy csomó kaját a vonatútra, pizzaszeleteket meg néhány mindenfélével megtöltött tésztabatyut (somsa), majd kibuszoztunk az állomásra. Sajnos a buszos bácsi Schumachernek képzelte magát és úgy hajtott, hogy majdnem összehánytam magam, mire odaértünk, de végül odaértünk és nem sokkal utánunk a vonat is megérkezett, egy igazi komcsi szerzemény, ami abban különbözik indiai társaitól, hogy tisztább ( a WC nem). Négyágyas kabinban foglaltunk le két ágyat, ami zárható ajtóval is rendelkezett, ami azért jó, mert így nincs akkora hangzavar (és van egy kis privát-szféra) viszont rossz, mert nem nyílt az ablak, így minden szag bennrekedt. És abból akadt bőven. Az éjszaka közepén megérkeztek az útitársaink is, egy babával. Nyilvánvalóan. Ott én el is köszöntem az álmaimtól, de a drágámat természetesen semmi se akadályozhatja és végigaludt vagy 10 órát. Én a babával együtt aludtam és ébredtem.👶
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése